Fr Ion Bria görögkeleti teológia professzor
(román nemzetiségü)
A genovai Unit 1 Unity of Renewal of the World Council of Churches (WCC) volt igazgatója
a "Fire of Love" (A Szeretet Tüze) című könyvről beszél, mely kivonatokat tartalmaz
az "Igaz Élet Istenben" könyvből, mely a Szentlélekről beszél.
Isten népén belül a Krisztusnak való elkötelezettség képezi minden hívő, pap, tanár és püspök életének és a szolgálatának alapját és magvát. Egyesek olyan tanítványságra hivatottak, ahol kimagasló fontosságot kap a személyes identitás és a Krisztus iránti hűség, vagy ahol megkülönböztető elhívás szól egy intenzívebb és meghittebb kapcsolatra a Feltámadt Krisztussal. E bensőséges közelségből és gazdag párbeszédből adódóan a hűséges tanítványt ünnepélyes fogadalom kötelezi, hogy ezt a páratlan örömöt visszhangozza. Nem az a küldetése, hogy új kinyilatkoztatásokat tegyen közzé, hanem az, hogy újra és újra elmondja és leírja azt, amit már felfedtek és kijelentettek nekünk; "szükségesnek tartottam ebben az írásban kérni titeket, hogy harcoljatok a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek." (Júd 3)
A Szeretet Tűzének történetét az Emlékeztető egy emlékeztetője írta. A történelem jelen szakaszában és ezen adott helyen és helyzetben ezt az emlékeztetőt történetesen Vassulának hívják. Elemzése valós. Napjaink hitetlensége, Egyházzal szembeni engedetlensége, valamint a hamis próféciák láttán, melyek mind a "világ nyelvén" szólnak, nincs már idő önteltségre és fegyelmezetlenségre. Krisztus fegyelmezett közösséget és fegyelmezett Isten iránti hűséget akar. Ahol hit van, Isten működik az erőtlenekben és a tehetetlenekben, de ahol nincs bűnbánat és hit, a gyengeség gyengeség marad. Sürget az idő, mert a betolakodók és Krisztus "kufárjai" egyre jobban semmibe veszik Istent, lezüllesztik kegyelmét, és visszautasítják egyetlen Mesterünket, az Úr Jézus Krisztust (Júd 4). Ha Krisztus feltámadását hangoztatjuk, az evilág elmarasztalásán felülkerekedünk, és egy olyan új világ tanújává válunk, amely sohasem fog elmúlni. E bevezetővel nem akarom Vassula Spirituális Beszélgetéseinek tartalmát és módját szentesíteni, és megítélni sem akarom őt, mint egy ügyes írót, aki olyan különböző stílusokra képes, mint a doxológiai, érzelmi, költői és bűnbánati stílus. Inkább azt kell meglátnunk, miként választ ki Isten két karja, a Fiú és a Lélek egy tanítványt (Szt Iréneusz 130-2) és miként művel csodákat általa.
Jézus Krisztus Isten Igéjét tanította, maga volt Isten élő Logosza. Amikor a zsidók szemrehányást tettek Jézusnak, amiért nem a sajátját tanítja, Ő így válaszolt nekik: "Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött. Ha valaki kész az ő akaratát megtenni, felismeri a tanításról, hogy az az Istentől való-e" (Ján 7:16). Jézus hangsúlyt fektetett a szeretet tartalmára: "Ha valaki szeret engem, megtartja szavaimat….Aki nem szeret engem, nem tartja meg igéimet. Az ige pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem." (Ján 14:23-24) És az Örömhír objektív. Az "Én parancsolataimra" utal, ami a Zsoltárok Könyvében (Lukács 20:42), Mózes Könyvében és a Prófétákban van megírva ((Luk 24:44). Jézus nem maradt kint a pusztában, hanem a zsinagógában és akikkel útközben találkozott, azoknak megmagyarázta a Szentírás szakaszait (Luk 24:27-32). Pontosan az Ő tanítása hatására jött létre a tanítványok köre, "mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az ő írástudóik" (Mt 7:29). Jézus egész élete és szolgálata "összhangban van" Isten Megváltással kapcsolatos oikonomiájával. Figyelmét teljesen lekötötték Atyja dolgai (Luk 2:49). Bejárta a Szentföldet, de a végén visszament Jeruzsálembe, ahol keresztrefeszítése megdicsőülése eszközévé vált.
A Feltámadt Krisztus most a Lélek által munkálkodik, ahogy az Pünkösd napján kiderült. A Szentlélekre van szüksége, hogy általa kommunikálhasson velünk. Ezért is parancsolta meg: "Ne fojtsátok el az én Lelkemet". A Lélek Igazság, aki "megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek." (Ján 14:26). A Lélek az Ő tanúja, "egy másik tanú" (Ján 5,6), mivel "nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek." (Ján 16:13. A Lélek azonban szabadság, akárcsak a szél, ott fú ahol akar. Ahol hamis tanítók és hamis tanítás bukkan fel, ott a Lélek szigorúan megismétli mindazt, amit Jézus mondott. Ahol viszont hűséges tanítványok vannak, a Lélek feltárja Isten bölcsességének rejtett kincseit. A Lélek fogja betölteni bennünk a Feltámadt Krisztus tökéletes szeretetét. "Ne mondjátok, hogy elmondtam nektek mindent, amit el kellett mondanom. Miért korlátoztok engem magatokhoz hasonlóan?" Jézus a Szentlélek által részesít minket kegyelmekben, képességekben és szolgálatban. A Szentlélek, aki mindenütt jelen van és mindent betölt, kiárad, hogy az egész világra eljusson. "Mert titeket is tanúímmá teszlek". És éppen ebben játszanak szerepet az Emlékeztető emlékeztetői, a Tanú tanúi, akik nem egy hivatal betöltésére vannak kiválasztva és kijelölve, hanem meg vannak áldva és fel vannak kenve annak tanúsítására, hogy Krisztus feltámadt! "Szabadságomban áll, hogy új csodajeleket és friss munkásokat küldjek nektek." Az ő sajátjuk a tökéletes szeretet és lojalitás, és ha szükséges, Jézus Krisztus arra is felkéri őket, hogy üzeneteit újra leírják. Micsoda tanulságul szolgál ez a kereszténység "skoláris", tanító jellegéről! Az Evangélium senkire sincs rákényszerítve mint holmi császári rendelet, diktatórikus végzés, tanácsi döntés, szellemi rabság vagy kulturális konformizmus útján! A keresztény olyan tanuló, aki Mester-tanítvány beszélgetésben és kölcsönösen kedves kommunikációban éli életét. Ez megtéréséhez, elméje és szíve megújhodásához vezet. A tanuló ilyeneket mond Istenének: "Fogadalmat teszek, hogy hű maradok Hozzád; ezt ünnepélyesen fogadom. Segíts, hogy fogadalmamat örökre meg tudjam tartani!". A Mester tanítványa mindig diák, mindig csak tanuló marad.
A Szeretet Tűze súlyos szavakkal és figyelmeztetéssel szól az ökumenikus kereszténység mellett. A három "vasrúd" szimbólum igaz, az egyházak "merevségét" jelzi, melyek a megosztottság álmába és letargiájába vannak dermedve. Itt is a Krisztus iránti elkötelezettség ügyéről van szó. Üzenetében Krisztus néhány sürgős "javítást" kér, legalább annyit, hogy közös napon ünnepeljük meg a Húsvétot. Csakis a Lélek tűze képes megolvasztani és meghajlítani a mozdíthatatlan vasrúdakat. Ha nem teljesítjük kérését, Krisztus "korhadt faként" fogja elvetni a keresztényeket. Egy olyan korban, amikor annyi szekta és fundamentalista csoport téríti el figyelmünket, nem hagyva időt arra, hogy Istenre gondoljunk, a keresztények nem lehetnek teljesen süketek Vassula meggyőzésésével és tanácsával szemben, ami az egység új jeleire vonatkoznak itt és most. Ebben az üzenetben egyetemesség rejlik, mert arra emlékeztet minket, hogy mi mindnyájan egyek vagyunk Krisztus Jézusban. (Gal 3:28)
A hagyomány nem korlátozza, hogy milyen anyagokat és eszközöket használjanak az evangéliumi üzentek közvetítésére. Csak annyit kér, hogy azok legyenek helytállók. A történelmi gyakorlat szigorú számszerűséggel őrzi a pásztorok, papok tanítók, teológusok és püspökök tanítószolgálatát. Értelmezhetjük a Hagyományt úgy is, mint amely más fajta kommunikációval is törődik, mint például a kivételes karizmatikus emlékeztetőkkel? Vajon megfelelő teret biztosít annak, hogy a lehető legkörültekintőbben szemléljék azokat is, akik Krisztus képmásaiként fentről kapott írott szavak útján kommunikálnak: Az Egyháznak fel kell ismernie a hívők képességeit, melyeket ki kell fejleszteni és be kell építeni az egész Test életébe. Ezeket meg kell különböztetni, van amit vissza kell tartani, és van amihez bátorítania kell.
A Szeretet Tűze szerzője látható módon tesz tanúságot a keze által szerzett tapasztalatairól. Az Emlékeztető hangjával és kezével kapcsolatos feladat nem mechanikus feladat. Vassulának meg kell küzdenie saját emberségével, erejével, hibáival és gyengeségeivel, és bűnbánattal és imával kell Isten elé állnia. Szüksége van a hívek és a szentek gyámolítására, táplálására is. Amikor szüntelen imaként makacsul ismétli, hogy "Krisztus feltámadt", ez sokakat irritálhat. Ki van téve mindazok fürkésző vizsgálódásának, akik megkérdőjelezik látomásai, kinyilatkoztatásai és jövendöléseinek objektivitását és állhatatosságát, mely nem tőle, hanem Krisztustól való. Tudatában kell lennie annak, hogy nagy kockázatot vállal, mert autoritása alárendelt autoritás, az Isten megítélésének és korrigálásának függvénye. Az özvegyasszonyhoz hasonlóan, a Feltámadt Krisztus is folyamatosan 'zaklatja' őt (Luk 18:5). Rendelkezésünkre állása már eleve nagy kegyelem, mert lehetővé teszi az Úrnak, hogy átalakítsa és használja őt:
"Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: "Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében." Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős." (2Kor 12:8-10)
|
