Én arról szeretnék nektek tanúságot tenni, hogy az én életemben a közelmúltban, hogyan jelentkezett ez a könyv. Mit mutatott meg nekem? Mit mondott? Egy tanúságtételnél mindig az a leges legfontosabb, hogy az ember a személyes életében mit él át Istennel kapcsolatosan. 

Amikor három hete a kezembe vettem ezt a könyvet, bár igen rég megjelent de ez a könyv egy volt a közül a nagyon sok könyv közül ami állt a polcomon és várta azt az időt amikor végre eljutok odáig, hogy kiolvassam. Tudtam, hogy jön Vassula és úgy éreztem, hogy erre nekem is készülnöm kell valamennyire, imádságban és lelkiekben, és el kell, hogy olvassam ezt a könyvet.

Amikor a könyvet olvastam felmerült bennem az, hogy nem tudtam előre eldönteni, hogy mi lesz a könyv végkifejlete. Sok jót hallottam róla és nagyon sok rosszat is mert sokan bírálják és támadják az üzeneteket. Az első oldalak után már azt éreztem, hogy nagyon nagy békesség tölt el és, hogy az üzenetek valóban személyesen Jézus Krisztustól a mi Megváltónktól származnak. Átéltem a Szentlélek erejét, átéltem azt, hogy Jézus számára nagyon fontos az, hogy az emberek olvassák azt és tudomásul vegyék, hogy Ő élő Isten, hogy Ő közöttünk van és a mi életünk az Ő számára hihetetlen fontos. Minden egyes lélek az Úr számára egy hallatlan fontos dolog.

Amikor elérkeztem az 52. oldalra, az volt az a vízválasztó amikor nagyon nagyon mélyen átéltem az Istennek a végtelen szeretetét, és azt, hogy Jézus Krisztus valóban a kereszten a mi bűneinkért halt meg és vállalta fel ezt az óriási megpróbáltatást, és ezt a hihetetlen kínszenvedést azért, hogy nekünk Örök Életet adjon, és ahogy ezt az Úr lediktálta Vassulának, és ahogy ezek a mondatok a szívem közepébe hatoltak, és napokig szinte nem is tudtam másra gondolni.

Arra kérlek benneteket, hogy nyitott szívvel fogadjátok az Úr Jézus üzeneteit amit Vassulán keresztül most itt ebben az országban nektek elmond.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

• Ó, én népem, mond el mi bánt?