HOME MESSAGES

Tavasz az Egyházban




Igaz élet Istenben

Vassula Budapesten

1995 január 28 - 29


Vassula Budapesten 1995 - film megtekinthető itt >>>



Képek a találkozóról...

( Képek a találkozóról... )




Bevezetés



Vassula Ryden, korunk ismert misztikusa két imatalálkozót tartott 1995 januárjának utolsó napjaiban Budapesten. Több ezren hallgathatták meg őt a budai városmajori Jézus Szíve és a pesti Szent Család templomban.

Tanúságtétele sok szívet megérintett, szavain keresztül Krisztus szeretetét érezhették meg az emberek, az áradó kegyelemben bűnbánatra ébredve megtapasztalhatták, hogy az Atya nem hagyja el teremtményeit, hogy minden egyes lélek hallatlanul fontos számára, és Őhozzá tartozik.

“Vassula Isten kegyelmének egyik kiemelkedő példája”, mondotta Michael O'Carroll neves teológus, Vassula lelkiatyja, aki 84. évében járva is minden útjára elkíséri Vassulát. Majd így folytatta: “Hangsúlyoznom kell, hogy megtérése idején Vassula még az alapvető hitigazságokat sem ismerte. Most dolgozom harmadik könyvemen, amelyben lelki és teológiai szempontból vizsgálom Vassula üzeneteit. Nem találtam bennük teológiai tévedést.”

Jézus üzeneteinek hatására teljesen megváltozott Vassula élete. A sikeres görög származású festőművész, Bangladesh teniszbajnoka, aki férjének FAO megbízatása révén családjával szinte egész Afrikát bejárta, az ünnepelt társasági hölgy, két fiú édesanyja a világi élet zajos forgatagából kiszakadva megtanult csendben odafigyelni a lelkében fölhangzó szelíd hangra.

Kezét 1985. óta maga Jézus vezeti üzeneteinek leírásában, naponta 4-6 órán át ír térden állva, miközben bensőleg látja és hallja Őt. Isteni Mestere a hit alapelemeiből kiindulva rávezette Vassulát az elmélkedő és a szemlélődő imán keresztül a teljes önátadásra. Vassula nem akar mást, csak amit Jézus kér tőle. Azt a küldetést kapta, hogy tanúságtételével előmozdítsa a keresztények egységét. Ő maga görögkeleti vallású, de szereti és elismeri a Szentatyát.

Jézus megtanította őt a rózsafüzér imádságra, mély szeretetre és bizalomra indítva őt a Szűzanya iránt. Életét a két Szent Szív, Jézus Szentséges Szíve és Szűz Mária Szeplőtelen Szíve szolgálatába állította. Jézus maga tanítja Vassulát arra, hogy miben áll

az Igaz élet Istenben.

Írása - a béke, a szeretet és az egység üzenete - is ezt a címet kapta Jézustól. Néhány év alatt 28 nyelvre fordították le, az első két kötet magyar nyelven is megjelent.

Jó volt találkozni Vassulával. Lénye Istenben gyökerező békét sugároz, természetes kedvessége, szerénysége mindenkor Jézust helyezi előtérbe, életének minden mozzanata Hozzá kapcsolódik és Őrá vonatkozik. Felüdültünk társaságában, és fájó szívvel búcsúztunk el tőle. Budapestről Zágrábba utazott, hogy ott is átadhassa küldetéseként Jézus szeretet-üzenetét.





Bevezető tanúságtételek

1995 január 28-án Budapesten
a Városmajori templomban Vassula imatalálkozóján





Katona István atya :

(Emmausz)



További képek ...

Testvérek!

Hálát adok az Úrnak, hogy ilyen sokan eljöttetek. És dicsőítem az Urat, hogy a szívetekben egy olyan szomjúságot ébresztett fel, hogy keressétek Istent, hogy még jobban és még teljesebb szívvel szeressétek Őt. Hogy ne elégedjetek meg csak külső vallás gyakorlattal, hanem egészen mély személyes odaadással tudjátok az Ő szeretetét megvalósítani a keresztény élet hétköznapjaiban.

Vassula Ryden írásai szokatlanok. Amikor először elkezdjük olvasni egy bizonyos félelem támad a szívünkben, hogy  valóban ennyire szeret-e minket az Isten, hogy valóban ennyire közel van-e hozzánk a Jézus, hogy valóban ennyire akarja a mi szívünket, ennyire vágyakozik-e a mi odaadásunkra? Ezek az írások kiszakítanak bennünket a racionális szemléletből, meg az evilágiságból. Kiszakítanak az átlag normából, és rávilágítanak arra, hogy az életünknek milyen misztikus dimenziója van. Rávilágítanak arra, hogy Jézus valóban határtalan módon szeret minket. Rávilágítanak arra, hogy Jézus akarja minden ember szívét,  mindenkinek a megnyílását és odaadását. Mégis, hogy a bizonytalanságot teljesen legyőzzük  magunkban, vannak olyan kritériumok amelyek megerősítenek bennünket abban a bizalomban, hogy valóban bármikor olvashatjuk és magunkévá tehetjük Vassula Ryden írásait.

A megkülönböztetés első szabálya, hogy megegyezik-e az Egyház tanításával? Aki végig olvasta az eddig megjelent két könyvet, minden oldalán szinte olyan indításokat talált amely felhívta az embert a megtérésre, arra, hogy szorosabban, odaadóbban kövesse Jézust, böjtöljön, imádkozzon. Egy szentháromságos szemléletet tárt fel előttünk, hogy az Atyához menjünk a Fiú által a Szentlélekben. Mindenütt megtaláljuk a megegyezőséget az Egyház tanításával. Sehol nem találtam olyan dogmatikai ellentétet, amely nem felelne meg az Egyház hagyományos dogmatikai tanításának.

De ezenkívül van még egy kritérium ami nagyon fontos, hogy megegyezik-e a Szentírás üzenetével? A János 14,23-ban olvashatunk egy mondatot, amit joggal az egész Újszövetség központi üzenetének lehetne tekinteni, s ez a mondat úgy szól: " Aki szeret engem az megtartja parancsaimat, aki szeret engem azt az Atya is szereti, hozzá megyünk és Benne fogunk lakni." Isten bennünk való élete a Szentlélek által valósul meg és Jézus azért halt meg a kereszten, hogy nekünk adhassa az  Ő életét, hogy mi benne élhessünk, és Ő meg mi bennünk. Vassula Ryden írásai ennek a központi gondolatnak a jegyében születtek, hogy Jézus bennünk való életére fölhívja az emberek figyelmét, indításokat adjon arra, hogy merjünk közelebb menni az Úrhoz. Merjük annyira befogadni Jézus jelenlétét, hogy szinte állandóan benne éljünk, vele legyünk és mindennap szóljunk hozzá, szeressük Őt szívünkkel és érzékenységünkkel.

Harmadik kritérium, hogy a szívben békét és örömöt ad-e az írás olvasása? Valóban ha olvassuk, és bizalommal és hittel olvassuk a könyveit, mindig megtaláljuk ennek a Szentlélek adta ajándéknak is a megnyilvánulását. Béke és öröm költözik a szívünkbe, mert fölismerjük, hogy Isten megbocsát, hogy Isten szerető Isten. Fölismerjük azt, hogy nem a hibáinkon keresztül néz minket hanem vágyakozik arra, hogy az életünk az Övé legyen. Fölismerjük azt, hogy minden gyengeségünk ellenére is vár az Úr minket és terve van az életünkkel. Tehát ha ezzel az élő hittel és bizalommal olvassuk könyveit, szívünkbe öröm és béke költözik, mert megnyugszunk abba, hogy az Isten körülöttünk van és szeret minket és minden nap új lehetőséget ad, hogy az Ő életét megvalósíthassuk körülményeinkben.

És még egy gondolat. A misztikusok írásaiban van egy olyan megkülönböztető jegy még, hogy aki húzódozik Isten ajándékától, aki átérzi ennek a szenvedés jellegét, aki szeretné visszaadni az Úrnak, mert érzi a maga tehetetlenségét és gyengeségét az szinte az egyik legbiztosabb jel, hogy itt valódi karizmáról, valódi kegyelmi működésről van szó. Keresztes Szent János is ezt a kritériumot említi leginkább, hogy ebből láthatjuk, hogy valóban igazán működik-e a karizma és igazán Istentől való-e? 

Vassula Ryden az első hónapok után amikor meghívást kapott erre a szolgálatra 85-ben, akkor érezte a szívében ezt a küzdelmet, hogy most hogyan adja magát Jézusnak, hogy milyen rendkívüli feladatot kér tőle az Úr. 86 tavaszán egyre mélyebben és mélyebben ismerte meg Jézus jelenlétét és megrettent attól, hogy őt a kis teremtményt, aki eddig nem törődött az Úrral, hogyan akarja ennyire bensőséges szeretetbe vonni az isteni kegyelem, és hogyan akar egy ekkora tüzes kegyelmet és hatalmas felelősséget rábízni. Szeretett volna menekülni a megbízatástól. De Jézus újra és újra bíztatta őt, hogy mellette lesz, hogy szereti őt, hogy egészen segíteni fogja a legváratlanabb helyzetekben is. És így sok sok küzdelem árán és újabb és újabb odaadás és imádság után elfogadta Jézustól, ezt a megbízatást és engedte, hogy rajta keresztül szóljon és, hogy írásain keresztül az emberek szívét fölrázza a közömbösségből és az élő hitre és az odaadó szeretetre késztesse őket.

Lehetne még sok jegyet kiemelni könyveiből, de talán ez a néhány amit említettem megnyugtat bennünket, hogy valóban Vassula Ryden-t az Úr Jézus küldte, valóban tanítása megfelel az Egyház tanításának, valóban megfelel a Szentírás üzenetének, és valóban ezek a tanítások készek arra, hogy a szívünket fölemeljék és egyesítsék Jézus Krisztussal. Köszönöm az Úrnak, hogy idehívta őt közénk, és köszönöm az Úrnak, hogy ezen a délutánon a mi szívünk is megtelik azzal az örömmel, amely azoknak a tulajdonsága akik megtalálták Isten közelségét és bepillantást nyertek abba a misztériumba, hogy az Isten mennyire közel van hozzájuk és mennyire szereti őket.

Legyen áldott Jézus Neve!



*     *     *


László Viktor :
(Új Jeruzsálem)



További képek ...

Testvérek!

Én arról szeretnék nektek tanúságot tenni, hogy az én életemben a közelmúltban, hogyan jelentkezett ez a könyv. Mit mutatott meg nekem? Mit mondott? Egy tanúságtételnél mindig az a leges legfontosabb, hogy az ember a személyes életében mit él át Istennel kapcsolatosan. 

Amikor három hete a kezembe vettem ezt a könyvet, bár igen rég megjelent de ez a könyv egy volt a közül a nagyon sok könyv közül ami állt a polcomon és várta azt az időt amikor végre eljutok odáig, hogy kiolvassam. Tudtam, hogy jön Vassula és úgy éreztem, hogy erre nekem is készülnöm kell valamennyire, imádságban és lelkiekben, és el kell, hogy olvassam ezt a könyvet.

Amikor a könyvet olvastam felmerült bennem az, hogy nem tudtam előre eldönteni, hogy mi lesz a könyv végkifejlete. Sok jót hallottam róla és nagyon sok rosszat is mert sokan bírálják és támadják az üzeneteket. Az első oldalak után már azt éreztem, hogy nagyon nagy békesség tölt el és, hogy az üzenetek valóban személyesen Jézus Krisztustól a mi Megváltónktól származnak. Átéltem a Szentlélek erejét, átéltem azt, hogy Jézus számára nagyon fontos az, hogy az emberek olvassák azt és tudomásul vegyék, hogy Ő élő Isten, hogy Ő közöttünk van és a mi életünk az Ő számára hihetetlen fontos. Minden egyes lélek az Úr számára egy hallatlan fontos dolog.

Amikor elérkeztem az 52. oldalra, az volt az a vízválasztó amikor nagyon nagyon mélyen átéltem az Istennek a végtelen szeretetét, és azt, hogy Jézus Krisztus valóban a kereszten a mi bűneinkért halt meg és vállalta fel ezt az óriási megpróbáltatást, és ezt a hihetetlen kínszenvedést azért, hogy nekünk Örök Életet adjon, és ahogy ezt az Úr lediktálta Vassulának, és ahogy ezek a mondatok a szívem közepébe hatoltak, és napokig szinte nem is tudtam másra gondolni.

Arra kérlek benneteket, hogy nyitott szívvel fogadjátok az Úr Jézus üzeneteit amit Vassulán keresztül most itt ebben az országban nektek elmond.

Köszönöm, hogy meghallgattatok!








Beszélj! Ez a parancsom.           Budapest, 1995. Január 28

V: Uram?

J: Én Vagyok. Támaszkodj rám és bízz bennem! Csupán annyit kérek tőled e napokban, hogy adj, és add át a szeretetet, a tanítást és mindent, amit adtam neked! Adj! Beszélj! Ez a parancsom. Mondd nekik:

Áldottak, akiknek van fülük a hallásra, és szemük a látásra, övék a mennyek országa. Mondd meg nekik, hogy Isten, akit ők elfelejtettek, sohasem felejtette el őket. Én, Jézus Krisztus, mindegyikőjüket megáldom. Azok, akik Nevemben fogadtak téged, már megkapták áldásaimat.
IC



Jézus üzenete Vassulának (VIII. kötet 173. o.) a Budapesti találkozókra.


( Nem 'véletlen' ... , hogy a Városmajori templomban az imatalálkozó a 4. évközi vasárnapra esett. Az imatalálkozó szentmisével zárult amelyben a napi Szentírási részek a következők voltak: Jeremiás 1, 4-5. 17-19 / 1Korintus 13,4-13,13 / Lukács 4,21-30 / Itt olvashatók a Szentirási részek a lap alján ... )



*     *     *








Vassula beszéde

a városmajori Jézus Szíve pl. templomban 1995. I. 28-án







Szeretném megköszönni az Úrnak, hogy ilyen sok gyermekét küldte el házába! Mert az Igaz élet Istenben c. üzenet a szerető Atya üzenete számunkra. Azt mondja az Atya:

Szerelmes levél ez gyermekeim számára, akiknek joguk van megtudni, hogy mit írtam.

Azt mondja:

Bár gyermekeim megfeledkeztek Istenükről, Istenük mégsem feledkezett meg róluk.

Egy rövid imádsággal kezdeném, amelyet Jézus diktált nekem:

Magasztalom Uramat,

és lelkem egyedül Ő érte él,

egyedül Neki szolgálok,

ajkam egyedül Neki énekel,

szívem csak Ő rá figyel,

és mostantól a szívem

egyedül Ő érte dobog.

Amen.

Nagyon röviden bemutatkoznék: Két fiam van, az egyiknek holnap lesz a születésnapja, 19 éves lesz, másik fiam pedig 24 éves. Édesanya vagyok, általában otthon tartózkodom, hacsak az Úr nem akarja, hogy elmenjek, és tanúságot tegyek valahol. Mint minden más édesanyának, nekem is gondot kell viselnem a háztartásra otthon. Rendben kell tartanom a házat, takarítanom és főznöm is kell. Ugyanakkor azonban készen kell állnom arra is, hogy az Úr diktáljon nekem. Néha naponta több órán át. Volt olyan nap, amikor az Úrral - tehát Jézussal - 9 órán át írtam. És mostanában már nagyon sokat utazom.

Azt is szeretném nektek elmondani, hogy 1985-ben, mielőtt megtértem volna, én is azok közé tartoztam, akik megfeledkeztek Istenről. Tudtam, hogy valahol ott van fönn, de azt gondoltam, hogy nagy szakadék van Isten és mi közöttünk. Nem tudtam elképzelni, hogy Isten ennyire közel tud jönni hozzám. Úgyhogy nagyon meglepődtem, amikor 1985-ben, egy szép napon őrangyalom hírt adott magáról. Így szólt:

Vassula, gondolkozz rajta, hogy vajon miért is jövök hozzád!

Mert amikor Isten elküldi angyalát, az nem ok nélkül történik, hanem valószínűleg azért, mert mondani akar nekünk valamit. Megkért angyalom, hogy szerezzek egy Bibliát és olvassam.

Azt kérdeztem tőle: honnan szerezzek? Bangladeshben éltem, egy mohamedán országban, ahol nincs Biblia. Azt mondta nekem az angyal, hogy menjek az amerikai iskolába, és ott találok Bibliát.

Azután elgondolkodtam, hogyan közöljem barátaimmal, hogy nekem Bibliám van otthon. Azért mondom el ezt, hogy bemutassam akkori lelkiállapotomat. És hogy elmondjam, ha Isten irgalmas volt hozzám, aki akkor voltam, akkor mennyivel inkább irgalmaz azoknak, akik már most is Vele vannak vagy keresik Őt. Végül megszereztem a Bibliát, hazavittem, elkezdtem olvasni, de nem értettem belőle semmit, mert lelkem teljes sötétségben volt.

Őrangyalom akkor egyfajta tisztuláson vezetett át. Elég rettenetes volt ez a tisztulási folyamat, ugyanakkor mégis csodálatos, mert kegyelem volt számomra. Tudjátok mi történt? Megmutatta nekem azokat a bűnöket, amelyeket elkövettem. Gyakorlatilag egész bensőmet kifordította. És bűneimet többé nem a saját szememmel, hanem Isten szemével láttam, ahogyan Ő látja. Mi valahogyan lekicsinyítjük, másképpen látjuk bűneinket, mint Isten. De Isten szemében a legkisebb bűn is rettenetes. És Isten fényében látva lelkemet, úgy találtam, hogy gyakorlatilag egész lelkem leprás. Nem tudtam elhinni, hogy lelkem ilyen iszonyatos állapotban lehet. Annyira fájdalmas volt ez, mintha tűz égetett volna. Napokon át sírtam. Angyalom minden nap eljött, újra meg újra föltárt olyan dolgokat, amelyeket a múltban követtem el. Valójában tehát még egyszer átéltem mindazt, amit egykor tettem. És rádöbbentem, az a legszörnyűbb vétek Isten ellen, ha ajándékait, amelyeket nekünk ad, egyszerűen visszautasítjuk, ellene mondunk, ellenállunk ajándékainak. Istennek leginkább az áldások visszautasítása fáj. Mindennap sok áldást ad, amelyekről egész egyszerűen nem akarunk tudomást venni. Olyan ez, mintha valakitől ajándékot kapnánk, és az illetőnek az arcába vágnánk.

Így kezdődött. Ezután következett Istennek, a Mennyei Atyának az üzenete. Visszatérek még erre, de előbb szeretnék egy rövid szakaszt idézni az Úrtól, hogy egyáltalán miért kaptam én ezeket az üzeneteket. Isten így szólt:

Sok embert hoz majd vissza hozzám az üzenet. Soha ne feledd azonban, hogy én keltem őket életre! Senkit sem taszítok el magamtól, legyen bűnös vagy méltatlan, mind az én gyermekem. Üzenetem a szeretet üzenete, amely eredetetekre, Szavamra és létezésemre emlékeztet benneteket. Ne tőlem féljetek, hanem inkább attól aki [ Sátántól], aki azzal ámít titeket, hogy ő nem létezik, és álnokul a halálba sodor benneteket. Én vagyok a Világosság.

Mondd meg nekik, nem szenzációként kapták ezt az üzenetet, hanem hogy rádöbbenjenek, mennyire sürgős megtérniük; milyen súlyos lelkük állapota, milyen fontos, hogy megváltoztassák életüket, és szentül éljenek! Azt akarom, hogy gyermekeim gondosan figyeljenek mondanivalómra!
[1991. V. 18. ]

Szeretnélek emlékeztetni benneteket “arra, amit Jézus mondott egyszer nekem, hogy ez az üzenet valójában szerelmes levél, mely nemcsak az én számomra, hanem mindenki számára íródott. Azt kéri tőletek Jézus, hogy ahol az üzenetben az én nevem, Vassula áll, oda helyezzétek saját neveteket, hiszen nektek is szól az üzenet. Ezek az üzenetek valójában az irgalmasság üzeneti. Olyan üzenetek, amelyek arra szólítanak, hogy engesztelődjetek ki egymással, kössetek békét Istennel és mindenkivel, aki körülöttetek él! Az Úr mondja:

Neveteken. szólítalak benneteket, amióta a Föld alapjait megvetettem, de bár békét ajánlottam, egyetemes békét, szinte valamennyien háborút akartatok. Most mégis kiárasztom Szentlelkemet, hogy igazi eredetetekre és arra emlékeztessen benneteket, hogy mindannyian ivadékaim vagytok, de ma ivadékom holt szavakkal töltekezik ...

Mondd meg nekik, hogy Isten, a béke fejedelme, akit kerubok vesznek körül, letette koronáját és királyi ruháját, mezítláb és zsákruhában járja be a világot, hogy szomorúságát láttassa ...
[1993. X. 11.]

Megremegnek az ég oszlopai, és angyalaimat szomorúság tölti el, mert látják, hogy ez a nemzedék a Sátánt követi. Azért szállok le trónomról, hogy mindannyiatokat elérjelek. Nem, senkiről sem feledkezem meg. Leülök a nyomorultak közé, és nem fognak félni tőlem. Barátságot kötök velük, és elmondom nekik, hogy sohasem voltak apátlanok. Azért nem ismerték a mennyei törvényt, mert nem volt közelükben senki, aki elmondta volna nekik. Senki sem mondta el nekik, pedig ők is a Mindenható ivadékai. Akkor majd összegyűjtöm őket, mint a bárányokat. Szívemre szorítom őket, és mintha titkot mondanék nekik, ajkamról fogom őket táplálni - a Miatyánkkal. Majd megmondom nekik, hogy a Szeretet áll előttük. Az Élő Kenyér az, aki közöttük ül, aki most velük beszél, aki értük élt és értük halt meg.

Meghívom a járókelőket: “Ki az, aki nyomorult, akit megvet a társadalom? Jöjjön ide!”

Senkit sem hagyok éhezni, vagy szegénységben, mert áldásom gazdagság, és szeretetem mindenkit betölt. Az én utam gyönyörűséges, ösvényem az örök életre vezet. Megmondom a nyomorultaknak és a szegényeknek, hogy a Mennyei Atya az ő őrző és védelmező Istenük. Emlékeztetni fogom őket, hogy ők is Isten gyermekei, és Atyám-nak szólíthatják Őt. Ha megkérdezik: Mi ennek a föltétele? így válaszolok: A föltétel, hogy minden bűnt kerülnötök kell!
[1993. X. 11.]

Mennyei Atyánk arra buzdít minket, hogy tartsunk bűnbánatot. Azt mondja az Atya:

Tartsatok bűnbánatot! Nemzedék, bűneitek kiszárították lelketeket ... Miért akartok meghalni, nemzedék? Tartsatok bűnbánatot, és élni fogtok! Tartsatok bűnbánatot, mert már nincs sok idő hátra! A közeli napokban teljesen fölfedi magát a pusztító!

S azután egyszer nagy fájdalmában megszólított a Mennyei Atya. Nagyon szomorúan kérdezte:

Ó Vassula! Kit buzdíthatok arra, hogy meghallgasson, és kit figyelmeztethetek? Kihez szóljak, és kifog meghallgatni? Mivel minden a véghez közeledik, és a vég közel van, menj, és még a tereken is hirdesd üzenetemet! Menj és hirdesd irgalmas hívásomat! ... Erős annak a kovásza, aki földúlja házamat, ezért légy résen, és tartsd nyitva a szemed! Értsd meg, miért küldöm napjaitokban Fiamat és Szent Édesanyátokat, hogy körüljárják a világot - ez az én áldásom -, amely kiárad az egész világra. [1993.V 25. ]

Isten bánkódik, mert a világ föllázadt ellene. A törvényei ellen. De Isten megpróbál elérni bennünket nyomorúságunkban. Ki akar emelni közömbösségünkből; langyosságunkból, ami megöli lelkünket. Isten nem szereti a langyosságot. Isten föl akarja lobbantani a bennünk lévő kicsi lángot, hogy hatalmas lánggal égjen. Jézus mondja:

Kedvetekért koldussá lettem, és ha Isten odasántikál hozzátok, és a járókelők mégsem ismernek föl, az azért van, mert elborít engem a vér; és elborít e romlott és bűnben élő nemzedék köpése. ... Ó Föld, milyen mocskos vagy! Megszűntél létezni ... Istened jött el hozzád, de te nem ismerted föl ...

... Álmodban megigéztek téged, emlékezeteden a feledés lett úrrá, és sötétségbe zuhant. Fiaim és leányaim! A Magasságbeli leszármazottai vagytok! Az Uralkodótól és a Világosságtól származtok. Ó jöjjetek, hozzánk tartoztok!
[A Szentháromsághoz.] Ti a mennyországhoz tartoztok ... Királyi származástok van, miért, miért hallgattok a vadállatra? A mi képünkben vagytok megáldva, nem. a vadállat képében! Az a rendeltetéstek, hogy a hatalmas Isten udvarában éljetek, ezért hadd öltöztesselek föl benneteket ragyogásomba! Nyissátok ki szíveteket, és megmentelek benneteket! [1994. VII. 22.]

Isten azt akarja, hogy meghitt kapcsolatban legyünk Vele.

Manapság azonban Istent intellektualizáljuk. (Csak értelmünkkel próbáljuk megközelíteni Őt.) Nem tudjuk, hogyan szeressük Istent úgy, ahogy Ő szeretné, hogy szeressük. Ne feledjük azonban a főparancsolatot: Szeressük Istent, teljes szívünkkel és teljes lelkünkkel! Isten azt mondja, a főparancsolat a gyökere az összes többi parancsolatnak. Isten tudja, hogy mi nem tudjuk, hogyan kell Őt szeretni. És ezért arra kér minket, közeledjünk Hozzá, legyünk Vele meghitt kapcsolatban!

Most visszatérek arra, amit már korábban említettem, elmondom, hogyan nyilvánította ki magát először az Atya számomra, amikor először beszélt hozzám. Mint sok más ember, Istenről én is egyfajta félelemmel teli képet készítettem magamnak. Szigorú bírónak képzeltem, aki gyorsan ítél. Tudom, az emberiség valahogyan úgy látja az Atyát, mint valamely bírót. Még a filmekben is úgy ábrázolják. Készült egy film a tíz parancsolatról. Amikor Isten átadja Mózesnek a tíz parancsolatot, az Úr hangja, az Isten hangja olyan, hogy amikor meghallottam, azt mondtam, ez teljes tévedés, Isten hangja nem lehet ilyen! Félni kezdünk, amikor meghalljuk. Nagy meglepetés volt tehát számomra, amikor az Atya először szólt hozzám, és meghallottam a hangját. És azután megadta számomra azt a kegyelmet is, hogy megérezzem az Ő jelenlétét, majd azt a kegyelmet, hogy Szívét is érezzem. Amikor meghallottam, nagyon meglepődtem. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen a hangja! Annyira gyengéd volt, annyira apai, hogy azonnal megkönnyebbültem, és jól éreztem magam. Olyan volt, mintha egész életemben ismertem volna. Annyira bizalmas volt a Vele való együttlét. Miután befejezte beszédét, úgy éreztem magam, mint a kisgyermek. Ahelyett, hogy azt mondtam volna Neki: Igen Uram, azt mondtam: Igen, Apu. Meghitten Apunak szólítottam. Ez jött a nyelvemre, mert valóban úgy éreztem, hogy Ő a mi Apánk, és tudtam, hogy mi pedig az Ő gyermekei vagyunk. Miután azonban kimondtam, hogy igen Apu, félni kezdtem. Mit is mondtam? De így szólt:

Ne félj! Úgy vettem kezembe szavadat, mint egy ékszert. Azt akarom, hogy bensőségesen szeress, és ahhoz, hogy bensőségesen tudjál szeretni engem, úgy kell közeledned hozzám, mint egy kisgyermeknek, soha ne feledd azonban, hogy Szent vagyok!

Az Isten Szent, és nekünk el kell ismernünk, hogy Ő Szent, ugyanakkor gyermeki közvetlenséggel kell közelednünk Hozzá. Azt szereti, ha olyan nyitott szívvel szólunk Hozzá, ahogyan a kis gyermek szól apjához. Majd, miközben velem beszélt, hirtelen közbeszúrta a következő mondatokat, amelyek azonban mindannyiunknak szólnak. Nagyon gyengéd hangon mondta. Pont úgy, ahogyan az apa beszél három-négy éves gyermekéhez. Lágy, kedves hangon, és közben érezni lehetett, hogy mennyire szereti gyermekét. Így beszélt hozzám is. Azt mondta:

Az enyém vagy, és én, én vagyok a te Apád ... Hozzám tartozol ... az én ivadékom vagy ... tőlem származol ... érezd, hogy szeretlek ...

Ezek a szavak egészen átjárták lelkemet. Olyan volt, mintha hirtelen fölébredtem volna. Mintha föltámadtam volna. Mintha halott lettem volna, majd hirtelen életre keltem volna. Olyan volt, mint amikor egy gyereknek emlékezetkiesése van, és azután jön valaki, akiről a gyereknek eszébe jut, hogy az az ő édesapja. És hozzá tartozik. Ez volt a benyomásom. Nem tudtam teljesen megérteni, mi történt velem. Mert soha nem hallottam arról, hogy Isten különleges módon szólt volna az emberekhez. Mivel nem jártam templomba, nem tudtam, hogy Isten ad üzeneteket embereken keresztül is. Azt mégis tudtam, hogy Ő az, aki hozzám beszél. És egy alkalommal Isten, az Atya, mennyei humorral így szólt hozzám:

Siess, kelj, föl, és értsd meg végre, hogy én szólok hozzád!

Mind a mai napig nem tudom elfeledni azt a szent humort, ahogyan Ő ezt mondta. Mi azonban Istenről hamis képet alkottunk magunknak, egy élettelen képet. Papírra nyomtatott szó, elvont jelenség lett Belőle.

És mielőtt Isten megmondta volna, hogy küldetést ad nekem, mielőtt bármilyen mély üzenetet adott volna az egységről, vagy bármely más témáról, azt akarta, hogy mielőtt elfogadom küldetésemet, szeressem meg Őt. Az első dolog, amit kért tőlem, az volt, hogy imádkozzam el a Miatyánkot. Erre még emlékeztem iskolás koromból. Tehát elmondtam a Miatyánkot, Ő meghallgatta, és a végén azt mondta:

Nem jó! Túl gyorsan mondtad. Próbáld meg újra!

Tehát elmondtam újra, a végén megint így szólt: Nem jó! Mozogtál közben. Mondd újra!

Én újra elmondtam, de Ő ismét csak azt mondta: Nem jó! Nem koncentrálsz, nem figyelsz rám. Mondd újra! És ez így ment egész nap, reggel 9 órától este 10-ig.

Ott térdeltem még késő este is, és az Atya mégis azt mondta: Még mindig nem jó!

Kicsit csodálkoztam, azt kérdeztem magamban: Mit akar velem? Talán el akarja mondatni velem az őszes Miatyánkot, amit idáig, az életem során elmulasztottam? De nem ezt akarta. S beláttam végül, azt akarja, helyezzem magam az Ő személyes jelenlétébe, és úgy imádkozzak, hogy közben erre az élő személyre, tehát Őrá figyeljek! Ennek a személynek ugyanis van füle, ez a személy hall. Van szíve, és érez. Meg tud hatódni, ha szeretettel imádkozom. Azután a végén sikerült jól mondanom. Ez este 10 órakor volt. Éreztem Őt. Látni nem láttam, de éreztem, mennyire boldog.

Azt mondta nekem: Most jó, Vassula!

És utána visszaadta angyalomat. Egy kicsit csalódtam, mert inkább Istennel, az Atyával szerettem volna maradni. Nem értettem, hogy miért pont most megy el tőlem, amikor kezdem megszokni, hogy Istennel, az Atyával vagyok együtt. Azt nem tudtam, hogy visszajön. Így kezdődött.

Isten azt kéri tőlünk, hogy a főparancsolatot éljük meg.

Amikor Jézus eljött, azt kérdezte tőlem:

Melyik ház a fontosabb számodra, a te házad, vagy az én házam?

És én azt feleltem: A Te házad, Uram! És Ő így szólt:

Keltsd életre házamat! Ékesítsd föl házamat! Egyesítsd házamat!

Azt válaszoltam, hogy még a katekizmust sem ismerem.

Miért mondja nekem Jézus, hogy egyesítsem házát? Megmondtam Neki, Uram, abból, amit tőlem kérsz, semmit sem tudok megtenni. Hogyan keltsem életre, hogyan tegyem széppé a Te házadat? Így szólt:

Bízzál bennem! Engedd meg, hogy formáljalak! Én magam leszek tanítómestered. De lágynak kell lenned, hogy tudjalak formálni. Nem akarok vetélytársat látni benned, mert az engem kizár életedből.

Azt mondta az Úr:

Halkabban beszéljetek, hogy meghalljátok hangomat! Hajtsátok meg a fejeteket, hogy az én fejemet is meglássák az emberek! Váljatok egészen kicsivé, hogy föl tudjalak emelni benneteket! Haljatok meg önmagatoknak, hogy az én Lelkem leheljen belétek lelket! Semmisüljetek meg teljesen! Engedjétek, hogy Szentlelkem az én kertemmé alakítson titeket, ahol megpihenhetek. Engedjétek, ,hogy Szentlelkem palotává alakítsa számomra lelketeket, hogy király lehessek és uralkodhassak bennetek! Engedjétek meg Szentlelkemnek, hogy mennyországgá alakítsa lelketeket, ahol megdicsőülhetek! Meg kell engednetek, hogy átalakítsalak benneteket!

Jézus mindig engedélyt kér. Jézus soha nem mondja, hogy meg kell tennem valamit. Nagyon szelíd, nagyon gyengéd. Mindig azt mondja: Engedd meg! Engedd meg, hogy használjam a kezedet, hogy írhassak! Engedd meg, hogy használjam az idődet! És Jézus tanításai olyanok most is, mint a múltban, amikor itt volt a Földön közöttünk. Emlékezzetek vissza, hogy hány példabeszédet, hány történetet mondott el! Számomra is történeteket mondott. Megtalálhatók az üzenetekben. Például az Eucharisztia fontosságáról. Egy napon hívott, hogy diktáljon nekem, és én éhes voltam.

Azt kérdezte: Éhes vagy, Vassula?

Azt feleltem: Igen, éhes vagyok.

És nagy méltósággal mondta: Mindig az én Kenyeremre éhezz! Megértettem, hogy az Eucharisztiáról beszél.

Azt mondtam neki: Uram, én a másik kenyérre gondoltam.

Így szólt: Tudom. De mi a fontosabb, a te kenyered, vagy az én Kenyerem? Azt válaszoltam: Mindkettő.

És Ő így szólt: Igaz. De a te kenyered nem tart az örökkévalóságig, az enyém viszont igen.

Szeretném megosztani veletek a tanításokat, amelyeket Tőle kaptam. Más alkalommal arra tanított, hogy áldjam meg az ételt. Elkészítettem ebédemet és el akartam fogyasztani. Egyedül voltam otthon. És éppen akkor, amikor leültem, hirtelen megláttam, hogy Jézus ott ül mellettem. Lelki szememmel láttam Őt. Bensőleg és külsőleg is.

Rám nézett, ahogy ettem, és azt kérdezte: Ízlik? Azt feleltem: Igen Uram.

Azután eltelt egy kis idő, és akkor megkérdezte: Nem akarod, hogy megáldjam?

Azt válaszoltam Neki: De igen, Uram!

Úgyhogy megáldotta az ételt, és ott ült velem egészen addig, amíg befejeztem az étkezést. Nagy zavarban voltam, mert végignézte, amint kanalaztam. S végül megértettem, hogy mit akar. Amikor befejeztem az étkezést, azt mondtam: Köszönöm Uram. És ettől kezdve azt kívánta, mindig kérjem, hogy áldja meg az ételt, és köszönjem meg Neki.

Még egy történet, amely arról szól, hogy Jézus mennyire egyesül a mi lelkünkkel. Egyszer elmélkedés közben azt mondta az Úr, hogy soha nem szabad megfeledkeznünk Róla.

Mindig veled vagyok, soha nem vagy egyedül! Amikor barátaiddal beszélgetsz, ott ülök én is, és hallgatom. Megdöbbentem. Igen? Érdekel a mi beszélgetésünk? Igen - mondta -, igen, ott vagyok és hallgatom. Soha nem vagy egyedül! Egyek vagyunk, együtt vagyunk. A szívünk együtt van. Azt mondta az Úr: Ezért kell szüntelenül imádkoznod!

És az Úr ma itt, titeket is, akik itt vagytok, és mindenkit a világon arra kér, hogy szüntelenül imádkozzatok!

Amikor engem megkért, hogy szüntelenül imádkozzak, azt mondtam Neki: Uram, ez lehetetlen, én nem tudok szüntelenül imádkozni. Mert más dolgom is van. Hogyan imádkozhatnék szüntelenül, amikor például vezetek? Hogyan tudnék szüntelenül imádkozni, amikor dolgozom? Amikor imádkozni kell vagy amikor imádkozni akarok, akkor persze, hogy imádkozom, de szüntelenül, egyfolytában nem tudok imádkozni. És akkor az Úr így szólt:

Jaj, de sajnállak, Vassula! Nem értettél meg engem! A szüntelen imádság nem azt jelenti, hogy neked 24 órán át kell térdelned. A szüntelen imádság azt jelenti, hogy állandóan tudatában vagy jelenlétemnek. A szüntelen imádság azt jelenti, hogy szomjazol rám. A szüntelen imádság azt jelenti, hogy vágyakozol utánam, a te Istened után. Ez szavak nélküli imádság. Ez a lélek szomjúhozása Istenre. A lélek vágyakozása Isten után. Ez a szüntelen imádság. Ez a főparancs, mert Isten ismeri a szívedet; és ilyen módon. ez az imádság szívtől szívig árad. De ahhoz, hogy elérkezz erre a pontra, szükséges, hogy bensőséges kapcsolatba lépj Vele. S meg fogja adni akkor a kegyelmet, hogy képes legyél Őt szomjazni és dicsőíteni.

Újra emlékeztetett arra, hogy használjam ezeket a szavakat:

Mi ketten. Csináljunk mindent együtt! Még a legkisebb munkát is. A te csekély munkád naggyá válik a szememben, ha fölajánlod nekem.

Gondolkoztam azon, amit nekem adott, és egyik nap azt mondtam Neki: Uram induljunk! [Tehát: mi ketten!] Találkoznunk kell nővéremmel a városban. És akkor így szólt: Menjünk! Fölszálltam a buszra, a mellettem lévő ülés üresen maradt, hiszen ott ült mellettem Jézus! És jött a kalauz, kértem tőle egy jegyet. Azután ránéztem Jézusra, és azt mondtam: Látod, jól becsaptuk! Ketten vagyunk, és csak egy jegyet vettünk. Jézus rám nézett, és azt kérdezte:

Hát nem vagyunk mi ketten egyek? Csak egy jegyre van szükségünk!


Isten eltökélt szándéka, hogy megmentsen minket.

Egyik üzenetében elmondja nekünk:

Meg fogom menteni népemet. Minden fajtából és minden nyelvből kiválasztok, férfiakat és nőket, és megkérdezem őket: Akartok-e követni? Azt felelik: Veled megyünk, mert most megismertük az igazságot. És egymásután mindegyiket visszaviszem Szívembe, hogy ott éljenek. [1993. II. 3.]

Ó nemzedék, mélyen megrendített éhséged! [A lelki éhség.] Mélyen megrendültem miattatok. ... Egyesek azt kiáltják majd: “Vigyél vissza, vigyél vissza és újból öltöztess föl!”

De alighogy visszahozlak, felöltöztetlek és betöltelek titeket jó dolgokkal, vihar támad, és újból elsodor tőlem benneteket, mert még nem gyökereztetek meg bennem. Gyökeret akartok verni bennem? Szeressétek akkor ellenségeteket, áldjátok üldözőiteket, és imádkozzatok értük!

Ha közületek most valaki meghallja Isten országának szavát, és nem teszi magáévá, hogyan akar akkor követni engem? Hogyan akartok bennem gyökeret verni? Forduljatok felém, fogjátok meg a kezem, és hagyjátok; hogy az én Lelkem lélegezzék bennetek, és új életre keltsen ... és igazi szívet adok kőszívetek helyett, fölkeltelek lustaságotokból, és élő Lélekkel töltelek el ...

Követni akartok engem? Váljatok visszhangommá, amely betölti az Eget és a Földet. ... Ne bántsátok egymást, szeressétek egymást! Az a szabadság, amit a Lélektől kaptok ...
[1994. IV. 12.]

Szűzanyánk mondja: Sokan böjtölnek közületek. Szeretném, ha inkább az ajkatokkal böjtölnétek!

Ezzel arra célzott, hogy ajkunk sokszor elítél bennünket, mert megítéljük az embereket. Megbántjuk az embereket. És ugyanavval a nyelvvel, amellyel másokat megbántunk, fogadjuk az Eucharisztiát. És ez a nyelv az, amely nagyon gonosz dolgokat is tud mondani. Az öszes üzenet közül, amelyet a Szűzanya adott nekem, ezt választottam ki, mert ez nagyon fontos. Ez nem azt jelenti, hogy a többi nem fontos, de olyan ez mint az első lecke. Mert sokan beszélnek az Egyházak egységéről, de nem kezdhetjük a végén. Az elején kell kezdeni mindent. Mint ahogyan velem is történt, amikor Isten először megszólított. Nem azt kérte, hogy utazzak el különböző helyekre a világon, hanem azzal kezdte, hogy tanított.

Az első, a legfontosabb a szeretet.

A Szűzanya szavait idézem. Ő mondja:

Mostanában több üzenetet adok, mint bármikor a múltban, hogy életre keltsem hiteteket, és a mennyei dolgokra figyelmeztesselek benneteket. Szüntelenül békére szólítottam, a testvérek közötti egységre, és kiengesztelődésre hívó üzeneteket terjesztettem ... Azért küldött a Magasságbeli, hogy nagy tömegeket gyűjtsek össze, és megtanítsam nektek, hogy az egész törvény lényege a szeretet ...

Eljön az a nap, amikor ezeket a kérdéseket teszi föl nektek az Úr: Úgy szeretted-e felebarátodat, mint saját magadat? Lehetséges, hogy nem értetted meg Isten akaratát? Megtettél-e mindent, hogy megőrizd a békét? Amikor ellenséged éhes volt, megkínáltad-e asztalodról? Amikor szomjas volt, adtál-e neki inni? Hogyan lehet, hogy szeretet nélkül adod, amit adsz?

Kértem, hogy imádkozzatok. Sokan imádkoznak, de szeretet nélkül. Sokam böjtölnek, de szeretet nélkül. Sokan beszélnek üzenetemről, de kevesen követik, mert nincs szeretet szívetekben. Mélyen meghajoltok, és követitek a törvény betűjét, de nem értitek a törvény szívét. Sokan beszéltek az egységről, de ti vagytok az elsők, akik elítélitek azokat, akik egységre lépnek, mert nincs szeretetetek. Ha mindazt, amit kértem, szeretet nélkül teszitek, akkor még sötétségben vagytok, még nem akartok békét, hanem háborút.

Amikor kiengesztelődésre hívtalak, ... nem hallgattatok meg. Mind a mai napig arra hívlak benneteket, hogy újuljatok meg Istenben, az Ő szeretetében, és tanuljátok meg egymást szeretni! Legyetek jók és szentek!

Szeretni annyi, mint az igazságban élni. Nem hallottátok: “Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek, és vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” Nem értitek, ha megsérül az egyik tag, akkor Krisztus Testének valamennyi tagja együtt szenved vele?

Ha megbántjátok felebarátotokat, akkor Krisztus Testét bántjátok meg, nem a felebarátotokét. Mondhatjátok-e: Hódolattal, őszinteséggel és szeretettel járulok Isten színe elé. Azt fogja kérdezni tőletek: Mikor? Mikor járultál hódolattal, őszinteséggel és szeretettel elébem? Megcsonkítottad Testemet, megítéltél, megsértettél, megrágalmaztál és ajkaddal elárultál. Mikor jöttél hozzám tehát hódolattal, őszinteséggel és szeretettel? Kérem, adjatok bizonyítékot irántam való szeretetetekről! Gyermekeim, értsétek meg, miért használja ki a Sátán gyengeségeteket, és miért bujt föl háborúra!
[1993. XII. 6.]

Szeretném elmesélni, mert azt hiszem nagyon fontos esemény volt, amikor Jézus először jött hozzám Édesanyjával. Ez a kezdet kezdetén volt, amikor még tanított engem. Ez is egy lecke, egy tanítás volt számomra. Ezen a napon nem egyedül jött. Azt kérdezte: Látod ki van velem? Ránéztem, és Szent Édesanyját láttam Vele. Így feleltem: A Te Édesanyád van Veled. Azt válaszolta: Ő a te Édesanyád is. Ez újabb tanítás volt, hogy Ő a mi Édesanyánk!

Még egy tanítás a Szűzanyával kapcsolatban. Tudjátok, hogy mi görögkeletiek Isten Anyjának, Theotokosznak szólítjuk Őt. Csak emlékeztetőül mondom, hogy soha életemben nem részesültem semmiféle hitoktatásban, Jézus maga tanított engem. Egyik reggel Jézus arra tanított, hogy Édesanyánk megszólítása: Isten Anyja. Megjegyeztem, és amikor a fiam délután hazajött az iskolából - aki akkor 11 éves volt -, belépett a szobámba. Emlékszem, egy Asterix füzet volt a kezében. Azt kérdezte tőlem: Ugye Szűz Mária Isten Anyja? Meglepődtem, hogy ez a kisfiú honnan tudhatta, hogy Jézus mit tanított nekem aznap reggel. És milyen határozottan mondta! Azt válaszoltam, igen, így van, és fiam kiment. Gondolkozni kezdtem, honnan tudhatja ezt. Átmentem hozzá, és megkérdeztem tőle: Miért jöttél be a szobámba, miért kérdezted, hogy Isten Anyja-e Szűz Mária? Azt válaszolta, egyáltalán nem volt bent a szobámban. Hát hogyne lettél volna, az előbb jöttél be, és megkérdezted tőlem, hogy az Isten Anyja-e Szűz Mária? Azt mondta: Én nem mentem be a szobádba, és nem értem, miről beszélsz. Tehát Jézus volt az, aki beküldte fiamat, hogy őáltala szóljon hozzám. Emlékeztetni akart arra, amit reggel mondott nekem.

Sok embertől hallom: Könnyű Vassulának, mert valahányszor megszólítja Istent, illetve Jézust, lelkében máris meghallja a választ: Én vagyok!

Egyik barátnőmmel Írországban jártam. Minibuszon utaztunk egy csoporttal együtt. Ő mondta nekem: Nem tudom, hogy Isten meghallgat-e engem, mert nincs erre jel. Semmi jelem sincs. Neked persze könnyű, te mindig meghallod a választ. Így feleltem: Ha elolvasod az “Igaz élet Istenben” című könyvet, akkor megtapasztalhatod, hogy olvasás közben megkapod a választ. Barátnőm megelégedett ennyivel. Azután elkezdte imádkozni a rózsafüzért, a görög rózsafüzért, ezt! [Vassula fölmutatja a sajátját.] Ő is orthodox volt. A mi orthodox rózsafüzérünk gyapjúból van. Szerzetesek készítik, minden egyes csomót kilencszer tekernek körül. A szerzeteseknek hosszú rózsafüzérük van, az enyém rövid. Ez egy elmélkedő ima, amelyben azt ismételjük: Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön! Ezt mondjuk egész idő alatt, ezen elmélkedünk. Barátnőm a közelemben ült a buszon, és ezt imádkozta, mialatt én egy walkmant tettem a fülemre, hogy zenét hallgassak. Himnuszokat hallgattam. És így egyáltalán nem hallottam őt, amikor imádkozott. Egy idő után rám nézett és rám nevetett. Nem tudtam, miért mosolyog, és visszamosolyogtam rá. És amikor végül elvettem fülemről a walkmant, azt mondta nekem: Olyan fenséges volt, ahogyan azt mondtad: Én vagyok! Azt feleltem, én nem mondtam, hogy “Én vagyok!” Miért mondtam volna? Ő azonban úgy hallotta, amikor harmadszor ismételte, hogy “ Jézus Krisztus, Isten Fia”, én ránéztem, és még mielőtt folytathatta volna, azt mondtam neki: Én vagyok!

De ez nem én voltam, hanem Isten, Jézus beszélt rajtam keresztül! Csak azért mondtam el ezt a történetet, hogy fölhívjam a figyelmeteket arra, hogy amikor Isten nevét kimondjuk, Ő abban a pillanatban válaszol nekünk. Ha nem is halljuk, Ő akkor is válaszol. És azt mondja:

Ha tudatában vagy annak, milyen közel vagyok hozzád, leheletemet is érezni fogod az arcodon.

Egy másik téma. Miért van olyan sok kinyilatkoztatás és jelenés manapság? A válasz:

Arra készítelek föl benneteket, hogy új Ég alatt és új Földön éljetek, mert közeledik az idő, amikor a Szeretetnek vissza kell térnie, és veletek fog élni. Hamarosan meghalljátok a visszatérő Szeretet lépteit az úton. Hangom is ezért hallható az egész földkerekségen. Ezért látnak az ifjak látomásokat. Megmondtam, hogy az egész emberiségre kiárasztom Lelkemet. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és még a legkisebbet is megáldom. [1990. I. 10.]

Ebben az üzenetben Jézus a Szentírást idézte. Megkérdezhetjük: mit jelent az új Ég és az új Föld? Hogyan változhat meg az Ég? És milyen módon fog a Föld megváltozni, hogy megújuljon? Mit jelent az új Jeruzsálem a Jelenések könyvének 21. fejezetében? Jézus itt a lelkünk teljes megújulásáról, a szívünk teljes megújulásáról beszél. Szentlelke által fog ez a változás megtörténni. Más szavakkal: meg fogja újítani Egyházát. És amikor Jézus az új Jeruzsálemről beszélt, a Jelenések könyvének ezt a fejezetét akarta megmagyarázni nekünk. Amikor magához szólított, nem azt mondta:

Vassula, jöjj és írj! hanem hogy: Város, jöjj és írj!

Kérte, nyissam föl a Bibliát a Jelenések könyve 21. fejezeténél. És megértettem, hogy mi Isten városa lehetünk. Mert Isten bennünk él. Mi lehetünk az Ő szentélye. Lehetünk a kertje, a palotája. Lehetünk a temploma, a sátra, mint az Ószövetségben. Így Jeruzsálem megújulása a mi szívünk megújulását, lelkünk megújulását, a Szentlélekben való megújulást jelenti. Mert azt mondja, ma olyan a lelkünk, mint a pusztaság, de holnap olyan lesz, mint az édenkert. Mert Isten Szentlelke az életadó, meg fogja tisztítani lelkünket. A Szentlélek úgy fog eljönni hozzánk, mint tisztító víz, mint folyó. Jézus mondta, nem számít, hányan akarják föltartóztatni ezt a folyót, mert senki sem lesz képes megállítani. Megkérdeztem Jézust, mikor fognak bekövetkezni ezek az események. Mert Jézus mindig azt mondja, hamarosan, hamarosan. Azt kérdeztem: ez kinek a hamarosanja, a Tied, vagy a mienk? Mert Tenálad ez azt is jelentheti, hogy 500 év múlva. De nálam ez azt jelenti, hogy valóban hamar. Erre Ő azt válaszolta: a tiédről van szó!

Azt mondta, a Szentlélek olyan, mint a gyógyító víz, amely az Ő mellkasából, a szívéből ömlik ránk, és egészséget ad nekünk:

Egyházam belső ereje a Szentlélek. Egyházamban él és benne cselekszik, mint a testben a szív. Testemnek, Egyházamnak a szíve az én Szentlelkem. Egyházam belső ereje a Szentlélek, aki megváltoztat, fölemel, és igazi képmásommá tesz benneteket. Szentlelkem megtisztít benneteket, és lelketeket tűzoszloppá teszi.

Ma úgy küldöm hozzátok Szentlelkemet, mint azelőtt sohasem, hogy megújítson benneteket. ... Mondjátok, élhet-e szív nélkül a test? Tudjátok meg, hogy Szentlelkem Egyházam lélegzete. Szentlelkem életetek íze, gyülekezeteitekben mondott szentbeszédeitek zamata, és a ti időtök beteljesedése ...
[1991. IV. 15.]

Nagyon sok tanítást adott Jézus a Szentlélekről. Nagyon gazdag tanításokat adott. Mert mi valójában nem tudjuk, ki a Szentlélek. Emlékeztetni akar minket arra, hogy a Szentlélek nagyon fontos szerepet játszik az Egyházban: Az én országom a világban az Egyház, és az Egyháznak az élete az Eucharisztia.

Sajnos nem tudok mindent elmondani ma, de azt még szeretném elmondani, hogy Jézus eddig 75 jegyzetfüzetet íratott velem - minden füzetnek 64 oldala van -, és ezekben húsz prófécia van Oroszországról. Mert Oroszországnak nagyon fontos szerepe van az Egyházban. Csak hat sort mondanék el.

Oroszország, ismerj el maradéktalanul, és esküvel ígérem, hogy fölmagasztalom leszármazottaidat, mint csillagokat, és szent ruhákba öltöztetem őket. De ha rosszra használja szabadságát, amelyet most adtam neki, és kitöröl emlékezetéből, csak egy pillanatba kerül és megengedem egyik ellenségének, hogy megszállja ... akkor elsötétül az ég és megremeg, a csillagok pedig elveszítik ragyogásukat.

Nagyon sok üzenetben beszél Jézus Oroszországról, azt mondja, végül ez a nemzet lesz az, amely mindegyiknél jobban megdicsőíti az Ő Nevét.

Még tíz percet kérek, és ebben a tíz percben az egységről beszélek nektek.

Mert Isten legelső kívánsága, hogy Egyházát egyesítse. Amikor Krisztus az egységről beszél, azt mondja:

Az egység érdekében mindannyiatoknak meg kell hajolnotok! Ez azt jelenti, hogy szeretetben és alázatban kell meghajolnunk. Azt mondja: Boldog az a szív, amelyik békét köt testvérével, mert a Magasságbeli fiának fogják nevezni. [1993. II. 3.]

E napokban újból eljövök hozzátok, hogy kiengesztelődésre szólítsalak. Menjetek és béküljetek ki testvéreitekkel, mert ha velük megbékéltek, akkor velem; Istenetekkel békültök ki. [1990. III. 10.]

Magamra vettem bűneiteket, kiengeszteltelek benneteket az Atyával, és életemet adtam értetek. Ennél többet mit tehetnék értetek? [ 1992. I. 20.]

És most különleges felhívást intézek mindazokhoz, akik Nevemet viselik, és az egység, a béke érdekében munkálkodnak. Arra kérlek, úgy jöjjetek hozzám, mint a gyermekek, és nézzetek a szemembe, amikor nekem válaszoltok! Testvérem, mit tettél annak érdekében, hogy megőrizd Testem egységét? [ 1990. III. 10.]

Még hány évet kell ilyen fájdalomban eltöltenem, amely miatt évek óta szenvedek? Vagy talán most pihenést nyújtasz számomra? Még meddig kell innom megosztottságotok kelyhéből? Vagy talán hagyjátok, hogy Testem megpihenjen, és kedvemért egységessé teszitek a húsvét ünnepét? Húsvét dátumának egyesítésével enyhíthetitek fájdalmamat, testvér, ti énbennem fogtok örvendezni, és én tibennetek, és sokan meggyógyulnak. [1991. X. 14.]

Jézus első kívánsága az egységgel kapcsolatban az, ami az imént elhangzott, hogy egyesítsük húsvét ünneplésének napját. Mert a görögkeleti, a katolikus, és a protestáns időpont nem esik egybe. Múlt évben egy hónapos különbség volt közöttük. Jézus misztikus módon mérhetetlenül szenved ettől. Kétszer éli át kínszenvedését. Azt kéri tőlünk, egyesítsük a két időpontot. Nagyon sok üzenete van az egységről, de soha nem tudnánk befejezni, ha én ezeket most mind elmondanám. Azzal az egyszerű üzenettel fejezném be most, amelyet mennyei Atyánk adott nekünk, és ami nagyon megérintette a szívemet.



Reggel hintsd el a szeretet magjait, délben leintsd el a béke magjait,

este pedig hintsd el a kiengesztelődés magjait!

Majd menj, gyűjtsd be a termést, és ajánld föl nekem, mennyei Atyádnak!

És mondom neked, a te jóságod, gyermekem, megkapja jutalmét a mennyben!

Hívlak benneteket odaföntről, jöjjetek, engesztelődjetek ki velem, és áldásom lesz rajtatok!

Térjetek vissza hozzám, és örökké fogtok élni!



Nagyon szépen köszönöm türelmeteket!





Az imatalálkozó szentmisével zárult amelyben a napi Szentírási részek a következők voltak:




Évközi 4. Vasárnap - 1995. (C év) január. 29.



OLVASMÁNY Jeremiás próféta könyvéből

(Jer. 1, 4-5. 17-19)

Jozija király napjaiban így szólt hozzám az Úr:

"Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt világra jöttél volna, megszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára. Azért hát övezd fel derekad; kelj föl, és mondd el nekik mindazt, amit parancsolok neked.

Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg téged az ő szemük előtt.

Íme, én a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben: Juda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen. Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak" - mondja az Úr.


Ez az Isten igéje.


ZSOLTÁR 70, 1-2. 3-4a. 5-6ab. 15ab és 17.

Ajkam hirdeti, igazságodat, Uram. /Vö. 15ab. vers./
Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem. Igazságodban ments meg, - szabadíts meg engem, fordítsd felém füled és siess segítségemre. Ajkam hirdeti, igazságodat, Uram.
Légy megmentő sziklám és erős váram, ahol oltalmat nyerjek. Mert te vagy, Istenem, erősségem és menedékem, ragadj ki a bűnösök kezéből. Ajkam hirdeti, igazságodat, Uram.
Te vagy reménységém, Istenem, ifjúkorom óta, Uram, benned bízom. Anyám méhétől te vagy támaszom, anyám ölétől fogva védelmezőm. Ajkam hirdeti, igazságodat, Uram.
Igazságodat hirdeti ajkam, és szabadító tetteidet egész nap. Ifjúságom óta oktatsz engem, Istenem, csodáidat mindmáig hirdetem. Ajkam hirdeti, igazságodat, Uram.





SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből

(1Kor 13, 4-13)


Testvéreim! A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek.
Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.


Ez az Isten igéje.



ALLELUJA

Az Úr elküldött engem, hogy a szegényeknek örömhírt vigyek, és a bűn rabjainak szabad életet hirdessek.

(Lk.4, 18)




EVANGÉLIUM
Szent Lukács könyvéből

(Lk 4, 21--30)

Abban az időben:
Jézus beszélni kezdett a zsinagógában:

"Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia ez?" - kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk:

"Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk - Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!" Majd így folytatta:

"Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán."

Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek.. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.


Ezek az evangélium igéi.


( Vissza a találkozó kezdetéhez... )








Gyulai Oszkár atyának, a pesti Szent Család pl. templom
esperes plébánosának beszédéből







Kedves testvéreim!

   Nagy örömmel és belső kíváncsisággal vártuk Vassula érkezését, és a magam nevében azt mondhatom, többet kaptunk, mint amit vártunk. Elhatároztam, hogy nagyon odafigyelek majd, és engedem magamra hatni mindazt, ami ma itt elhangzik. És aki hozzám hasonlóan odafigyelt, hasonló következtetésre juthatott. A rózsafüzér alatt úgy éreztem magam, mintha Fatimában lennék, ahol az esztergomi egyházmegye küldötteként jártam, amikor visszavittük a Szűzanya vándor szobrát, miután egész nyáron járta a magyar tájakat. És ott imádkozták olyan sok nyelven a rózsafüzért ahogy Vassula itt minálunk. Mintha az első Pünkösd üzenete jött volna el közénk, mintha a Szűzanya szeretet-üzenete hangzott volna el ebben a templomban most a rózsafüzér imádkozásakor, ahogy azon a hatalmas téren is Fatimában.

A másik dolog, ami megragadott, hogy amit Vassula elmondott, tulajdonképpen semmi más, mint a tömény evangélium. A maga egyszerűségében és mélységében. Beszélt az imádságról, a Miatyánkról, és akkor döbbentem rá, hogy milyen hanyag és szétszórt a mi imánk. Pedig a Mennyei Atya ugyanazt mondja nekünk is, mint Vassulának: Nem jó! Meg kell tanulnunk jól imádkozni! Vajon hány megkeresztelt ember éli át azt a boldogító üzenetet, amiről Vassula beszél, hogy mi mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, hogy Apunak, Atyánknak szólíthatjuk Őt, személyes, bensőséges kapcsolatba kerülhetünk Vele, és ez olyan örömforrás, ami soha, de soha el nem apad?

Beszélt arról, hogy az Úr megmutatta neki bűneit, és ő napokon át sírt a bánattól és a szomorúságtól.

Testvéreim! Készek vagyunk-e még igazán az őszinte bűnbánatra? Hibáink, főleg mulasztásaink elismerésére?

Vallásos életünk sokszor telve van feszültséggel, hiányzik belőle az igazi élő kapcsolat az Istennel és a Szűzanyával.

Elmondjuk imáinkat, de nagyon sok ember csak a kérő imát ismeri. Önfeledten hálát adni, Istent szeretni, ezt kell megtanulnunk, mert Isten szeretetén keresztül jön életünkbe az az öröm, amit Jézus ígért azoknak, akik Őt szeretik.

Szó esett arról is, hogy milyen fontos Isten jelenlétében élnünk. Egész napunk imádsággá válhat ezáltal. Elhangzott az a szó, hogy szolgálat. Szolgálatnak tekintjük-e az életünket?

O'Carrol atya beszélt arról, hogy milyen nagy jelentőséggel bír Vassula üzeneteiben a két legszentebb Szív, Jézus Szíve és a Szűzanya Szeplőtelen Szíve. Azt hiszem rá kell jönnünk arra, hogy a mai modern idők két nagy mozgalmáról van szó, az első péntekről és az első szombatról. Ebben a templomban, amióta én itt vagyok - már 24 éve - minden alkalommal megünnepeljük az első pénteket Jézus Szíve tiszteletére. Az első szombat pedig a Szűzanya Szeplőtelen Szívének az ünnepe. Első szombatonként ebben a templomban nemcsak fölajánljuk magunkat és családunkat a Szűzanya Szeplőtelen Szívének, hanem a szentmise végén, ugyanúgy mint Fatimában, gyertyás körmenetet tartunk.

A Szentatya sokszor beszél arról, hogy ma a világban az önzésnek, a szembenállásnak, a gyűlölködésnek a civilizációja uralkodik. A pénz uralma alatt az emberek sokszor elfeledkeznek az erkölcs isteni parancsairól, mert a pénzszerzés számukra minden eszközzel megengedhetőnek tűnik. Itt nem erkölcstelenségről hanem erkölcs nélküliségről van szó, mert teljesen átvette az uralmat a hasznossági kategória. A szolgálat, az önzetlenség, az áldozathozatal sajnos sok-sok ember számára ismeretlen fogalmakká válik, és ezzel fertőződik ifjúságunk

A Szentatya sürgeti, hogy újhól építsük föl a szeretet civilizációját. Legyen minden keresztény ember tanúságtevő a maga helyén, legyen a család újra imaközösség és szeretetközösség, ahol az élő Isten lakik. És akkor visszajön a családokba a békesség és az öröm a Szentlélekben!

Amen.



Képek a találkozóról...




vissza a honlapra