• E témához kapcsolodó kiegészítő dokumentumok a lap alján ...

  
  
  

„Nemrég tudtam meg, hogy a II. Vatikáni Zsinat hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a laikusok részt vegyenek az Örömhír terjesztésében Isten különböző adományai által, amelyeket kiáraszt Egyházára. A Lumen Gentiumban a Zsinat világosan állítja, hogy a laikusok részesülnek Krisztus prófétai tisztségében, és hogy Krisztus „...betölti prófétai küldetését, nem csupán a Hierarchia által, mely az ő nevében és hatalmával tanít, hanem a világi hívek által is, akiket tanúnak állít, és a hit érzékével és a szó kegyelmével ellát...” (Lumen Gentium 35). Ezért minden laikus személynek részt kell vennie az Evangélium szolgálatában Istentől kapott karizmájának megfelelően, és ezeken az adományokon keresztül egyszerre lesz tanú és az Egyház küldetésének élő eszköze „Krisztus ajándékának mértéke szerint.”

A katolikus fundamentális teológia legfontosabb művei különbséget tesznek a Kinyilatkoztatás (nagybetűvel) mint a visszatükrözés fogalma és a kinyilatkoztatás (kisbetűvel, gyakran többes számban) mint a megtapasztalás fogalma között. Amikor saját szerény tapasztalatomról mint kinyilatkoztatásról beszélek, akkor a kisbetűvel írt kinyilatkoztatásról tapasztalati szempontból beszélek.

Tapasztalatomról mint kinyilatkoztatásról nem a tan szempontjából beszélek, és nem akarok semmilyen módon versenyre kelni a Kinyilatkoztatással. Írásaim éppen úgy nem tesznek hozzá semmit „a hit letéteményéhez”, ahogy más „magánkinyilatkoztatások” vagy „prófétai kinyilatkoztatások” sem tesznek hozzá. Istennek hozzám intézett felszólítása éppen a hit letéteményének teljes igazságára szándékozik rámutatni, hogy a mélyére hatoljunk és igazságából éljünk. (KEK 66.- 67.)

A II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum kezdetű konstitúciója világossá tette, hogy a nyilvános Kinyilatkoztatás teljes és tökéletes, és hogy „már semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást nem kell várnunk a mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig” (Dei Verbum 4). Másrészt viszont a Dei Verbum arra is rávilágít, hogy Isten népének állandóan szüksége van eme igazság elmélyítésére (KEK 67.):

„Ez az apostoloktól származó hagyomány a Szentlélek segítségével az Egyházban kibontakozik: egyre teljesebb lesz az áthagyományozott dolgok és szavak megértése, részben a hívők elmélkedése és keresései folytán, akik szívükben el-elgondolkodnak rajtuk (vö. Lk 2,19-51); részben a tapasztalt lelki dolgok benső megértéséből; részben azok igehirdetéséből, akik a püspöki utódlással együtt megkapták az igazság biztos karizmáját is. Az Egyház ugyanis a századok folyamán állandóan az isteni igazság teljessége felé tart, míg csak be nem teljesednek benne Isten igéi.” (Dei Verbum 8)

Őeminenciája, Joseph Ratzinger bíboros a keresztény prófécia és a Kinyilatkoztatás kapcsolatáról határozottan kijelentette, hogy félreértéseket okoz az a tézis, miszerint a prófécia véget ér a Krisztusban való teljes Kinyilatkoztatásban. Álláspontját a keresztény próféciáról adott interjújában, majd a harmadik fatimai titok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban világosan kifejtette:

“A Kinyilatkoztatásban valójában az Isten adja nekünk önmagát, alakítja a történelmet velünk, összegyűjt és újból egyesít minket. A Kinyilatkoztatás olyan találkozás, amelynek van benső közlő ereje és ismertető jellege. Ez elősegíti a Kinyilatkoztatás igazságának megismerését. Helyesen értelmezve, a Kinyilatkoztatás elérte célját Krisztussal, mert - Keresztes Szent János gyönyörű szavaival - amikor Isten személyesen szól, akkor ahhoz nincs mit hozzátenni. Ennél többet nem lehet a Logosról mondani. A Logos tökéletes módon van velünk, és Isten nem adhat nagyobbat, nem mondhat többet nekünk, mint Önmagát (KEK 65.). De Istennek ez a teljessége Önmaga átadásában - vagyis, hogy Ő, a Logos, jelen van testben - azt is jelenti, hogy nekünk egyre mélyebben bele kell hatolnunk ebbe a misztériumba. Ez visszavisz minket a reményhez. Krisztus eljövetele kezdete egy állandóan mélyülő tudásnak és fokozatos felfedezése annak, amit a Logos magában foglal. Így új mód nyílik arra, hogy az ember megismerje a teljes igazságot, ahogy Jézus mondja János evangéliumában, amikor a Szentlélek eljöveteléről beszél. Úgy vélem, hogy Jézus búcsúbeszédének szentlelkes krisztológiája témánkkal kapcsolatban igen fontos, mert Jézus azt magyarázza meg, hogy testben való eljövetele csupán az első lépés. A valóságos eljövetel akkor következik be, amikor Krisztus nem kötődik többé valamely helyhez vagy helyileg behatárolt testhez, hanem a Lélekben jön el mindannyiunkhoz mint a Feltámadott, ami azt jelenti, hogy az igazság megismerésének is mindjobban el kell mélyülnie (KEK 66.-67.). Mivel ez a pneumatikus krisztológia határozza meg az Egyház idejét, vagyis azt az időt, amikor Krisztus a Lélekben jön el hozzánk, számomra világos, hogy természetesen nem hiányozhat és nem homályosulhat el a prófétálás mint a remény és a felszólítás eleme.” (A „30 nap” c. folyóirat 1999. januári számából.)”

*          *          *

A magánkinyilatkoztatásoknak prófétai szerepűk van !

“A magánkinyilatkoztatásoknak igen szerény hely jut az Egyházban, ugyanakkor alapvetően fontos prófétai szerepük van, különösen a hitehagyás a langyosság és a hitnek szociokulturális bénultsága idején, mint amilyen a mi időnk.” - álapítja meg René Laurentin atya aki a II. Vatikáni Zsinat szakértője, és egyike a világ legkiválóbb marialógusainak.

(Jacqes Neirynck: L’énigme Vassula En communication directe avec Dieu c.- könyvből.)

A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK)  a magánkinyilatkoztatásokról:



KEK 64.

A Próféták által Isten formálja népét az üdvösség reményében, az új és örök szövetség várásában, mely minden embernek szól, és a szívekbe lesz írva. A Próféták Isten népe radikális Megváltását hirdetik, a megtisztulást minden hűtlenségtől; az üdvösséget, mely minden népet magába fog foglalni. Ezt a reményt elsősorban az Úr szegényei és kicsinyei őrzik. Szent asszonyok, mint Sára, Rebekka, Ráchel, Mirjam, Debora, Anna, Judit és Eszter tartották elevenen Izrael üdvösségének reményét. E remény legtisztább képe Mária.


KEK 65.

"Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt. Ebben a végső korszakban Fia által beszélt hozzánk" (Zsid 1,1-2). Krisztus, Isten Fia, aki emberré lett, az Atya egyetlen, tökéletes és felülmúlhatatlan Igéje. Benne Isten mindent kimond és Istennek Őrajta kívül nem is lesz másik szava. Keresztes Szent János, miután sokan mások szóltak erről, ragyogóan fejti ki az igazságot a Zsid 1,1-2 magyarázatában:
Azzal, hogy Isten saját Fiát adta nekünk, aki az ő szava, már nincs más nekünk szóló szava. Ebben az egyetlen Szóban Isten mindent közölt velünk, egyszer és mindenkorra (...). Amit ugyanis a próféták útján részletekben mondott, azt teljes egészében kimondta Fiában, nekünk adva ezt a "mindent", aki az ő Fia. Így, ha valaki most akarna kérdéseket feltenni, vagy látomást, kinyilatkoztatást igényelne, nemcsak ostobán cselekedne, de megsérti Istent, minthogy nem az ő Fiára tekint egyedül, hanem mást, valamifajta újdonságot keres.


KEK 66.

“A krisztusi üdvrend, mivel új és végleges szövetség, nem múlik el soha. Így, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig már nem kell várnunk semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást.” (Dei Verbum 4).
A kinyilatkoztatás azonban, bár befejeződött, még nincs teljességgel kibontva. A keresztény hit feladata fokozatosan feltárni teljes jelentőségét a századokon át.


KEK 67.

A keresztény századok folyamán léteztek olyan kinyilatkoztatások, amelyeket “magánkinyilatkoztatásnak” nevezünk. Némelyiküket az egyház tekintélye is elismerte, mégsem tartoznak a hitletéteményhez. Ezek szerepe ugyanis nem az, hogy “javítsák” vagy akár kiegészítsék Krisztus végérvényes kinyilatkoztatását. Inkább abban segítenek, hogy ezt mélyebben éljük egy adott történelmi korszakban. A hívő érzék az egyházi Tanítóhivatal vezetésével képes megkülönböztetni és elfogadni azt, ami ezekben a kinyilatkoztatásokban Krisztus vagy szentjei hiteles jelzésének bizonyul az Egyház számára.

A keresztény hit nem fogadhat el olyan “kinyilatkoztatásokat”, melyek azzal az igénnyel lépnek fel, hogy kijavítják, vagy túlhaladják a Krisztusban teljessé lett kinyilatkoztatást. Ilyennel találkozunk bizonyos nem keresztény vallásokban, de bizonyos újabb szektákban is, melyek ezeken a “kinyilatkoztatásokon” alapulnak.

*          *          *

Igaz élet Istenben  1995 dec. 10

Jézus:

"Mondottam, hogy ezzel az üzenettel bíztalak meg, és az üzenet semmi újjat nem ad hozzá a Szentíráshoz. Mindaz, amit ebben az üzenetben elmondtam, le van írva a Szentírásban, de még nem értettétek meg teljesen."

• Hivatalos kinyilatkoztatás és a magánkinyilatkoztatások - helyük a teológiában   Joseph Ratzinger bíboros a Hittani Kongregáció prefektusa
  
  

• Miért van szükség magánkinyilatkoztatásokra, amikor Krisztuson keresztül már a teljes kinyilatkoztatást megkaptuk?    Dr. Michael Kaszowski - dogmatikus teológiát tanít Lengyelországban, a katowicei Érsekség Papnevelő Intézetében.
  
  

• Prófécia és kinyilatkozatás   Niels Christian Hvidt - a Romai Gregorián egyetem profeszora.
  
  

• A magánkinyílatkoztatásokról    Részletek a Kerub cikkekből - Kovács Gábor atya - Hétláng közösség (Külső link!)
  
  

• Egy tanítás a mai idők prófétai átéléseiről és helyükről a kereszténységben   Rick Joyner prófétai látások karizmájával megáldott protestáns keresztény testvér, aki az Elhívás c. könyvének bevezetőjében ad tanítást. Amiről beszél könyvének bevezetőjében, az a katolikus egyházban a magánkinyilatkoztatások területére tartozik. Meglepő a hasonlóság Kassowski atya tanítása és Rick Joyner bevezetője között. Mindezt örömmel vesszük, mert példa értékü és útjelző a karizmatikus katolikusoknak is, mivel mindezt egy protestáns kereszténytől olvashatjuk.
  
  

• A szeretet és az alázat hiányát betöltő "Ke / Ka Szu", amely a keresztények egységének bomlasztója és az eredeti bűn egyik jelenkori öltözete
  
  
  

• Ide kapcsolodó Szentírási részek