|
1989. július 5. Uram? Én vagyok. Béke legyen veled! Uram, időnként nehéz. Vassulám, tudom, hogy nehéz a pusztaságban élni, de ne feledd, hogy nem fordítom el rólad tekintetemet, támaszkodj rám! Szavaim nem különböznek attól, amit a múltban mondtam, sohasem hagytam fel azzal, hogy minden nemzedéket megtérésre szólítsak. Nagy szeretettel és könyörülettel nyújtom felétek állandóan kezemet. Hajlandó vagy-e folytatni szeretetem műveit? Igen Uram, hajlandó vagyok, ha ez a Te kívánságod. Ez a kívánságom. Minden lelket széppé akarok tenni a Földön. Az a kívánságom, hogy mindenkivel megízleltessem Kenyeremet, szeretlek titeket. Az a kívánságom, hogy észretérítsem az istenteleneket.  Vassulám, érezd Szentséges Szívemet, még sohasem szaggatták szét és kínozták meg annyira, mint ebben a sötét korszakban.
Ó Istenem... Pedig még ennél is mennyivel nagyobb a fájdalmam, amikor azt látom, hogy milyen sok lélek tart az örök tűz felé... értsd meg, gyermekem, hogy a te szenvedésed semmi az enyémhez képest. Engedd meg, hogy megpihenjek benned! Légy békében!
|
