HOME INDEX
A SZENTHÁROMSÁG ÓDÁJA 1. rész


2003 február 3.

Vassula, hirdesd csodáimat minden nemzet előtt!
Az ártatlanság és a tisztaság tárt karokkal fogadnak majd engem és javukra válnak csodáim. Át kell nevelnem népemet, hogy megtanulja, miként nyújtson tiszteletet az Atyának, nekem és a Szentléleknek. Miként nyújtson tiszteletet dicsőségünknek és hatalmunknak, tiszteletet irgalmunknak és jóságunknak, tiszteletet csodáinknak és jeleinknek. Azért kell átnevelnem őket, hogy megtanulják, miként keressék és ismerjék fel Szent Arcomat.

Nem kell-e közbelépnem, amikor alapjaitok dőlnek romba?
Nem olvastátok, hogy én mindenkor tevékenykedem? 1
Azonban az eretnekségek között is a legártalmasabb azt hinni, hogy többé nem gazdagítom teremtésemet bőséges adományokkal, miként a régi időkben. Telve van dicsőséggel és fenséggel minden mű, ami tőlem származik. Műveim magasztosak és jól teszik, akik nem veszik le tekintetüket róluk és gyönyörködnek bennük.
Futárom, Királyod parancsára sietve írd le ezt az ódát, és a következő címet add neki:

"A Szentháromság ódája"

Majd tedd ismertté minden városban, minden tartományban és tisztelj minket! Most az Atya kíván szólni hozzád.

Teremtés, ne sírj, ne búsulj, hanem örvendj és légy boldog! Ne hallass gyászdalokat, amikor Teremtőd énekel neked! Nyisd ki inkább a szívedet, hogy dicsőségem és világosságom ékesítsen téged fenségesen. Füledet se csukd be Királyod előtt, aki a mennyekből hozza neked ezt a gazdagságot. Az szolgál most neked, akit te hozzáférhetetlennek, láthatatlannak vagy rejtett lénynek tartottál. Örvendezz az irgalomnak ebben az idejében és légy boldog!

Ó emberi nem, amelyet oly nagyon szeretek! Miért hagyod, hogy ennyire körülvegyen és elárasszon a pusztulás és a rombolás? Mondd, milyen jótéteményt kaptam kezedből?
Amikor népem az elnyomás súlya alatt nyög és sóhajtozik vagy ellensége zsarnoksága miatt felkiált, senki sem gondol arra, hogy megkérdezze: "Hol az Isten, aki boldog ódákat zeng?" Senki sem ismeri be, hogy istentelenséggel mocskolta be kezét.
Saját életedet ítéled meg, teremtés!

Ódám vezessen rá arra, hogy megbánd bűneidet és elismerj engem! Bár test és csont vagy és földi anyag, én megajándékoztalak Lelkemmel és saját képmásom szerint teremtettelek.
Sokan kérdezik ma hitetlenkedve: "Miképpen nyilatkozhat meg az Isten, a rejtett Lény, aki minden lény fölött áll és teljesen felfoghatatlan, ezen a rendkívül misztikus módon a mi modern időnkben, és hogyan fejezheti ki magát ennyire közvetlenül olyan személy által, aki közülünk való és szintén por és hamu?"

Mivel ti nem tudtok felemelkedni hozzám, én akartam magamat előttetek természetfeletti világosságomban és tudásomban ily módon felfedni, ódámmal megszólítani ezt a nemzedéket, amely rendkívüli módon rá van szorulva a megmentő segítségre. Így szabadon énekelhetek nektek és emlékeztethetlek benneteket alapjaitokra. Énekelek nektek, hogy felélénkítselek és megerősítselek benneteket, hogy körülvegyem a megtört szíveket és csodákat tegyek szívetekben. Ódám olyan édes lesz minden szájban, mint a méz és mint a muzsika szüret idején. Mint mindenek Teremtője és minden lény oka, mindenütt jelen vagyok, és senki sem mondhatja rólam:
"Isten nem fejezi ki magát ily módon."
Hogyan ejthettek ki ilyen szavakat, amikor sötétségben vagytok? Inkább örüljetek most és nézzetek keresztül sötétségeteken, mert ki hasonló hozzám?

ÉN VAGYOK - Atya.
ÉN VAGYOK - lelketek liturgikus himnusza.
ÉN VAGYOK - fényességes Isten.

A Szentírás mondja: "Boldogok a tisztaszívűek, ők meglátják az Istent."
Vassula, ma mindenki úgy lát, ahogyan képes látni, de mindannyiatoknak mondom: titeket is szentjeim közé lehetne sorolni, ha megengednétek Szentlelkemnek, hogy áthaladjon rajtatok és véget vessen tisztátalanságotoknak. Ha már egyszer megszereztétek a tisztaságot, akkor megkapjátok azt is, hogy lássatok engem.

Ó nemzedék, kezdettől fogva saját természetünk képmására teremtettünk titeket mondván: "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!" Miként azonban tudjátok, az ördög irigységében, ellenem és ellenetek érzett gyűlöletében mindannyiatokat szembe állította a halállal.

A tél mégis elmúlt, maga a Tavasz jött el a Földre és megváltott benneteket, hogy újból dicsőséges és isteni szépségébe öltöztessen titeket. Mitől kell tehát félnetek? Jöjjetek most és gyűljetek körém mindannyian, akik akartok engem. Jöjjetek és figyeljetek erre az ódára, mely a mennyek tartalékából érkezik.

Boldog, aki megölel engem, mert megerősítem a mi egységünkben…
A magasságos egekből jövök ma hozzátok, hogy hívjalak benneteket, és egyek legyetek velem. Magamat adom nektek, hogy felfedezzétek nagyságomat és istenségemet.
Ez a Teremtő és a teremtmény között fennálló misztikus egység.
A Vőlegény, aki Királyotok is, meghív, hogy keljetek egybe Vele.
Miként a vőlegény, aki kilép arany termeiből, világosságában kegyesen tündökölve, mint a Nap, kilépek a mennyekből, hogy Szívem arany szobájába, keblemre és szeretetembe hívjalak benneteket.

Ti, akik sohasem értettétek meg isteni szeretetem mélységét és azt sem, hogy Szívem a ti menyegzős nyoszolyátok, jöjjetek és tanuljátok meg nyelvezetemet!… Meghívom törékeny lelketeket, hogy örvendjetek édességemnek! Az a kívánságom, sőt arra szomjazom, hogy megmentselek, felemeljelek benneteket, és ti feljussatok a mennybe, ahová tartoztok. Jöjjetek hozzám, akik enyéim vagytok, keblem arany szobájába, és megadom lelketeknek, hogy lássa Szent Arcomat.

Kedvesem, hallani engem annyi, mint újjászületni.
Engem látni annyi, mint élni.
Van-e jobb ajánlat annál, mintha valaki felkínálja neked, hogy velem töltheti életét az örök boldogságban?
És az egész örökkévalóságon át?
Irgalmam mélységében megtisztíthatlak minden szennytől és minden bűnödtől, hogy elnyerhesd örökségemet… Annak érdekében, hogy illően fel légy ékesítve és megillatosítva, méltón arra, hogy belépj Isten menyegzős szobájába és egybekelj Vele, át kell alakítanom téged, hogy olyan légy, mint a hajnalcsillag, mint a telihold, mint a fényes felhők előtt ívelő szivárvány. Amikor Szentlelkem feladja rád a ragyogó ruhát, olyan leszel, mint a mirhacsokor, mint a rózsa tavasz idején. Amikor öltözetül kapod Krisztust, aki a te menyegzős ruhád, akkor dicsőséges tökéletességbe öltözöl, készen arra, hogy felmenj a szent oltárhoz 8, és találkozz Vőlegényeddel, akihez az isteni kegyelem fog vezetni téged, hogy életre kelj…

Megadom akkor neked, aki enyém vagy, hogy lásd isteni Arcomat.
Bár még a Földön leszel, énbennem leszel, és miután megadtam, hogy láss engem, szíved az isteni szeretet és a hit szárnyán a mennyekbe, az isteni világosságba emelkedik, és tudatára ébredsz annak, hogy aki kimondhatatlan isteni szépségében előtted áll, az nem más, mint a te Teremtőd és Vőlegényed.
És te csodálkozva és elragadtatva így kiáltasz hozzám:

"Milyen Uralkodó!
Milyen megrendítő Felség ez, akit szívem megismer?
Teremtés Misztériuma, ó mennyek Lovasa,
csodák Művelője, tökéletes Szépség,
a Hold is elveszíti fényét a Te dicsőségedben, Uram!
És a csillagok homályosnak tűnnek
ragyogó termeted előtt.
Nincs vetélytársad, senki sem olyan,
mint Te zafírokkal borítva,
a Te dicsőségedhez semmi sem hasonló!
Édes a hangod dallama. Nyelved alatt méz és tej.
Mélyen a szemedben két káprázatos fénysugár.
Miképpen találtál méltónak arra,
hogy belépjek királyi szobádba, ó Uralkodó?
Hogyan méltattál ilyen kiváltságra, ilyen áldásra,
hogy hamarosan egyesült és egy lehetek
a mindenható Istennel?
Lelkem telve van gyönyörűséggel!
Itt vagy, amint aranyos mennyezet magasodik
királyi trónod fölött, és engem, a méltatlant hívsz,
méltóságteljesen magadhoz hívsz,
én meg remegve és gyengén,
rám vetett isteni tekintetedtől teljesen legyőzve
és megsebezve, nem emlékszem többé a világra,
amikor ilyen csodálatos látomásban részesülök,
amit Te túláradó szeretetedben nekem nyújtasz.
Kegyességedben tüzes ösvényt készítettél számomra,
mely Hozzád vezeti lábamat.
Hogy Kedvesemmel egyesüljek, mint a galamb,
lelkesülten két karodba repülök, elolvadok, elalélok
ragyogó világosságodban és magam is világosság leszek."

Akkor a te Királyod túláradó szeretettel lehajol, gyengéden megfogja menyasszonya fejét, a keblére vonja, hogy ott megpihenjen, miközben e szavakat mondja dallamos hangján neked:

"Most erősen tartalak!"

Ezalatt szájamból ragyogó fénysugár árad ki rád és betakar téged…
Magamat adom neked, hogy végy birtokba és fedezz fel a szívedben engem, én birtokom. Fedezz fel engem természetfeletti világosságomban, és minden tagod fényleni fog, ahogy Mózes arca is fénylett, miután szemtől szemben látott engem.

Jöjj ide, és felragyogok minden tagod felett! Ó boldog, aki átölel engem, mert olyan lesz, mint a tűz és a tömjén a füstölőben, olyan lesz fenségem ragyogása előtt, mint az értékes kövekkel kirakott vert aranyedény.
Ez az a pillanat, amelyet nektek készítettem teremtésetektől fogva:

A menyegzős szoba,
ahová minden lelket bevezetek,
hogy részesüljön misztikus házasságomban.

Ezt a dicsőséges megnyilatkozást azért kaptátok a mennyekből, hogy a Háromságos Isten nagyságának látása megszenteljen és szentté tegyen benneteket. Örvendezzen lelketek az Úr irgalmasságában!

És most ezt mondom menyasszonyomnak:
Kedvesem, bár tekintetem sebet ütött rajtad és elaléltál, ne félj, nem halsz meg, mert én, aki magam vagyok az Élet, erősen tartalak és nem engedlek el. Érted?

A tél elmúlt, az esők abbamaradtak, virágok jelentek meg a földön, elérkezett a lakodalmi szertartások ideje.
Nem tudtad, hogy királyi a származásod, és hogy Királyod vár rád?
Menyasszonyom iránt érzett szerelmemben kezem adományára tekintek. Magamra tekintek tebenned, és megörvendeztet, amit látok. Újból rátekintek arra, aki most az én tulajdonom, a szőlőskertem, a kertem. Saját ivadékomra tekintek, aki csont az én csontomból és test az én testemből, és bár látom a sebet, amit nagy szeretetem ütött rajtad és ami segített neked feljutni a magasságos mennybe, örülök a virágnak 9, szeretetem rajtad lévő örökös jelének…

Ez a seb az ígéret földjének, a drágagyöngy felfedezésének ismertető jegye, túláradó szeretetem jele, a ti feltámadásotok jele, az üres sír jele. Akit most szemed magad előtt lát trónusán ülve, az maga az Erény. Szívem szeretett, illatos olaja, szerelmetes barátságom meg fogja édesíteni és erősíteni lelkedet.
Végre egybekeltél velem!

Jöjj most két karomba és szemléld világosságomat, a Szívemet, gazdagságomat, irgalmamat, ahogy megtisztítják lelkedet, ragyogóvá és nagyobbá teszik valamennyi királynál és országaiknál. Ettől kezdve egyedüli célod az legyen, hogy előttem közbenjárj másokért és könyörögj bűneik bocsánatáért. Velem egyesülten eltelsz az értelem lelkével és a bölcsesség szavainak esőjét fogod hullatni erre a nemzedékre.

Hajnalban azután, még karjaimban pihenve, teljes szívedből fogod kérlelni Istent, aki téged teremtett. Hálát adsz annak, aki mirhával illatosított meg téged. Közel hozzám és két karomban megigazulnak szándékaid és tudásod. El fogsz gondolkodni rejtett misztériumaimon és a lelki szenvedélymentesség angyali erényén.
Időnként majd kiküldelek a világba, hogy bemutasd a tanítást, amit kaptál.
Szívemben átalakulva új értelmet kapsz. Ismerni fogod akaratomat és tudni fogod, mi a jó, mert én leszek a Vezetőd. Én és te társak leszünk. Légy hát a társam, menjünk le együtt a föld alatti tájakra azokhoz, akik szakadékba estek, szabadítsuk meg őket, hogy megismerjenek engem, az Istenüket.

Érted? Megtanítom galambomat, hogy átszelvén az egeket megillatosítsa a nemzeteket. Ajkad, ölelésemtől még balzsamot és mirhát csurgatva, az Isten ódáját fogja énekelni embertársaidnak, színükre és fajukra való tekintet nélkül. Kegyelemtől harmatos ajkad a tisztaság és a hit dallamán, a szeretet és a megváltás isteni törvénye szerint fog énekelni, miközben balzsamot és mirhát hullat az emberekre. A mennyei tárházakból fogod jóllakatni őket.

Teremtés! Arra teremtettelek, hogy töltsd meg szívedet édességemmel és isteni szeretetemmel. Felkentem szívedet benned lélegezve, hogy képes legyen befogadni és megtartani az én magasztos szeretetemet és édességemet. Mert szeretetem jobb, mint az élet.

Egyetlen szívet sem fosztok meg attól, hogy örüljön nekem. Amikor engem birtokolsz szívedben és nem fejtesz ki ellenállást, a lelki vigasztalások úgy épülnek beléd, hogy szíved egyre többet kap édességemből, szeretetemből és istenségemből. A szeretet kötelékeivel ily módon vezetlek a gyermeki ösvényre, hogy velem, a te Királyoddal uralkodj. Amikor velem uralkodsz, megnövekszik dicsőségem szépsége rajtad, míg az angyalok és az egész mennyei udvar tökéletességem köpenyét terítik rád és felemelnek téged mint tömjénnel telt füstölőt, hogy megillatosítsák a Földet.

Ha azonban lanyha szívre találok, bármennyi szeretet és édesség volt is benne születésekor, annak a szívnek sohasem lesz hasznára jelenlétem. Olyan lesz, mint a megrepedt ciszterna, amelyből elszivárog tartalma. Akármennyit töltenek is bele, nem tudja megtartani, újból kiszárad és üres marad… Az ilyen szív végül meg lesz fosztva attól az örömtől, amit jól ismernek szentjeim, mert nincs hite. A földi élvezeteket és a fényűző életmódot részesíti előnyben inkább, mint az én lelki gazdagságomat. Ezek a szívek miután elteltek jelenlétemmel, fokozatosan elveszítenek engem, ahogy a víz elszivárog a megrepedt ciszternából. És a Sátán látva, hogy nincs ellenállás, körülveszi őket sötétségével.
Ezért ti, akik még nem ízleltétek meg édességemet, akiket folytonosan keserűség gyötör, keljetek fel most és jöjjetek ide, mert egyetlen dicsőség, egyetlen öröm, a szívnek egyetlen elmondhatatlan pillanata van, ami örökössé válhat, a léleknek egyetlen elragadtatása van, és ez a következő: látni és megízlelni engem, a ti Isteneteket.

Igen, Vassula, elalélt a lelked, amikor az elmúlt napokban kegyesen megjelentem neked, és mialatt engem szemléltél, mintha eltűnt volna lábad alól a talaj, majd amikor tekintetem rád esett, nem tudtál megmozdulni. Megjelenésem új lelket és új életet adott neked.
Édes beszélgetésünk során egybekeltem veled.
Rajtad lévő illatom felkent arra, hogy csatlakozz angyalaimnak és szentjeimnek körülöttem tartott körmenetéhez, és énekeld velük együtt a hála himnuszát, hirdesd csodáimat és jeleimet és szeresd mennyei udvaromat, azt a helyet, ahol dicsőségem lakozik.

Aki egykor így szólt: "Legyen benned világosság, barátom", aki mindeneket betölt anélkül, hogy határaik közé kényszerülne, az hív meg téged, hogy utasíts vissza mindent, ami bűn. Királyod, Teremtőd és Vőlegényed kínál ma neked nagy lakomát. Nagylelkűen és bőkezűen felhatalmaztam királyi paranccsal minden angyalomat, hogy menjenek Északról Délre, majd Keletről Nyugatra és gyűjtsenek össze benneteket hirdetvén, hogy a Háromságos Isten soha nem hallott módon készül átalakítani teremtését. Ezek az angyalok országom küszöbének őrei.
Ezek lesznek azok a napok, amikor lelkednek fel kell készülnie és összeszedetté kell válnia a Vőlegény fogadására.
Megmutatom gazdagságomat, országom ragyogását és fenségem dicsőségét, ami a tiéd. Örülj neki!
Ahogy mondtam, leszállok a Földre mint Vőlegény, a sötétség és a homály, a csapások és a bajok, az elnyomás és a nagy zűrzavarok napjaiban, amikor a gonosz lelkek elszabadultak, szétszéledtek mindenfelé, hogy megtévesszék a jókat is, nem csak a nyomorultakat és a romlott szívűeket.
Ó áldott megújulás!
Ó áldott átváltozás!
Rabok ma, de szabadok holnap… Bizony, mondom neked, hogy te is csatlakozni fogsz az oltár körül tartott körmenethez angyalaimmal és szentjeimmel együtt, ha nyitottan fogadod akaratomat, és megengeded, hogy elvezessenek a Király királyi szobájába az angyalokkal és a szentekkel, országom küszöbének őrzőivel együtt, akik akkor egy hangon így kiáltanak:

"Kapu, emeld fel boltozatodat,
nyisd meg dicsőséges ajtódat,
engedd be a menyasszonyt, akinek Kedvese,
a dicsőség Királya, a nemzetek Uralkodója,
az örökké Uralkodó várja menyasszonyát."

Amikor átléped a Király küszöbét, ott találod magad a dicsőség Királyának, életed erődjének, a legnemesebbnek jelenlétében. Nagylelkűség és nemesség az Ő ismertetőjele. Királyi trónusán, kezében csillogó arany jogarral, dicsőségének arannyal és zafírokkal díszített ruháiban, a te Vőlegényed, aki első pillantásra félelmet kelt, lépted zajára felemeli fejét és lángokkal körülvéve fenséggel így szól:

"Jöjj hozzám és fogadj engem,
ahogy én fogadlak téged!
Nagysággal és ragyogással ékesítelek két karomban.
Bensőséges ismereteket kapsz rólam,
és Istened tisztelete árad ki rád,
ami felékesíti és tökéletesíti lelkedet.
Részesülni fogsz most lelki házasságunkban,
ebben az isteni egyesülésben,
amelyben minden boldogságot felülmúló
kimondhatatlan boldogságot kapsz."

Ez történik, ha elfogadod akaratomat.
Nemzedék, elébed teszem szeretetemet, és bár szeretetem felülmúl minden emberi értelmet, jöjj, állj meg egy kis időre, gondolkozz el és tudd, hogy Isten vagyok, de Atya is.

Nem beszélek merev kifejezésekkel, nem így nevelem a szenteket és a vértanúkat. Hozzád szóló édes beszédem erény és hit. Nem kötök oldalamra kardot, amikor megszólítalak. Isteni misztériumaim telve vannak szeretettel, és a boldogság olajával lesznek felfedve előtted. Bár látom esendőségedet és ismerem lelked boldogtalanságát, nem fordítom el tőled Arcomat, hanem szeretettel gondolok rád. A jóság és a szeretetreméltóság ösvényeit választottam számodra, mert szeretet és igazság az én ösvényem.

Szent Nevemért életre keltettem lelkedet, leányom, és megbocsátottam bűnödet. Az erényt és a sérthetetlenséget állítottam melléd, hogy legyenek örvendező társaid. Hogy örömet szerezz nekem, kedvesem, és velem járj jelenlétemben az élők földjén, azt ajánlottam neked, hogy szerezd meg a bölcsességet, azután készségesen kiárasztottam rád természetfeletti világosságomat.
Írva van:

"Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz,
hogy csarnokaidban lakjék" 2

Valóban boldog, akit meghívok, mert többé nincs egyedül. Akik egyedül voltak, most bennem vannak és boldogok. Lemondtak a világról, barátaikról és rokonaikról, az én dicsőségemre elszakadtak tőlük.
(Még inkább megdicsőít és több tiszteletet kapok, amikor ezt az elszakadást olyan emberek teszik meg, akik számtalan kísértés között élnek a világban, mégis szabad elhatározásukból fordítanak hátat a gonoszságoknak és készségesen felajánlják nekem akaratukat.) 3

Isteni világosságomban megvédek mindenkit, aki bennem van.
Jöjjetek, akik féltek engem és hallgassátok meg ódámat! Hallottátok-e valaha, hogy elmulasztottam kimutatni irgalmamat vagy haragom felülmúlta volna gyengédségemet? Hűségben és igazságosságban teszek mindent.

Ellenségeid szeme láttára vettelek körül két karommal, Vassula. Szégyelljék magukat bántalmazóid, szégyelljék magukat, akik bűnös haragot táplálnak szívükben és irigyelnek téged azért, mert szemem rajtad nyugodott és világosságot keltettem benned. Feldühödtek, amiért lábnyomaimban vezettelek. Támadtak, amiért füledbe súgtam szerelmes ódámat. De én hasonlóvá tettelek a gazellához, amely a hegyeken szökell és szabad. Szabaddá tettem lelkedet, és az olyan lett, mint a liliom, amely nem aggodalmaskodik. Áldásaimat adtam rád, kiemeltelek a porból, és örökös helyet kínáltam fel neked Szívem arany szobájában.
Nekik pedig egy napon ki kell inniuk méreggel teli keserű poharukat!

Vigasztaljanak meg téged Szavaim, és balzsamként legyenek rajtad! Hajolj közel hozzám füleddel és halld énekemet: A királyi méltóság még születésed előtt 4 rád helyezte tekintetét, hogy megmutassa neked és rajtad keresztül 5 dicsőségemet és az országomba vezető utat, a csodálatos utat. És azóta én lettem a te csillagfényed az éjszakában és napvilágod nappal… Mindenható kezem nem szűkölködött eszközökben, amikor adományaimat osztogattam neked, de néped 6 szembeszállt adományaimmal és megmért engem.

Nagy gyengédséggel kormányzok, hogy világosságot adjak és tanítsak. Bőségesen megkentem olajjal azok fejét, akiket arra választottam, hogy mondjanak prófétai szózatokat, olyan misztériumokat, amelyek el vannak rejtve a tanultak és a bölcsek elől.

Ti tönkre akarjátok tenni, meg akarjátok kínozni azt a lelket, akit szeretek, akinek pártját fogtam és akit eltöltöttem titokzatos tanítással, nemes énekekkel és királyi ódákkal, ezért mondom nektek, akik rosszat terveztek: saját gonoszságotok fog megbüntetni titeket. És én ezeknek az elnyomóknak fel fogom sorolni gyalázatos bűneiket az ítélet napján.

Én vagyok lelked Uralkodója, és soha, senki sem lesz képes téged megingatni. Édes beszélgetésünk folytatódni fog, bővizű forrásokat fakaszt szívedben, és veled együtt, kedvesem, szétárasztjuk fenséges illatomat az egész világon, egymásután megillatosítva a nemzeteket. Akkor majd mondhatják:

"Elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. A föld színén immár virágok nyílnak."

Látod? Ezért zártalak a Szívembe, ahol vigasztaló gyengédséget kaphatsz tőlem, de várj és majd meglátod, hogy mennyivel nagyobb vigaszt kapsz a mennyekben, az én országomban minden támadásért, amit ellened intéztek.
Minden meg van mérve…
Szívem királyi szobájában továbbra is szívedbe árasztja illatát nárdusolajom. Gyorsan elillan a keserű levegő, amit vádlóid között lélegeztél be, és megkapod a nyugalmat és a lélek békéjét. Ha már az illatos tömjén megvigasztalt téged, többé nem fogod elhagyni királyi Szívemet, hanem hozzám, az igaz Istenhez fogsz ragaszkodni jobban, mint valaha.
Mondd meg nekem most, hol fogsz lepihenni délben?


Szíved arany szobájában fogok megpihenni.

Mondd meg, hadd tudjam meg, kedvesem, hol fogsz megpihenni este?


Királyi Szíved arany szobájában fogok megpihenni.

És hol fogsz megpihenni életed hátralévő idején?


Királyi Szíved arany szobájában fogok megpihenni.

Uram, Atyám, Vőlegényem,
emberiség Szerelmese,
a Te Szívedbe eresztem gyökereimet.

Királyi Szíved ösvényeit
fogom követni,
ahol szemlélésedben
mindenki megfeledkezik magáról.

Uram! A Te szereteted
liturgia az emberiség számára.
Egyedüli Uralkodó, irgalmadban méltóztattál
sugárzó fényedbe vonni engem,
és nemcsak a sötétséget űzted el,
hanem a bűnt is.

Mindenható Isten,
aki tenyereden hordozod az egész mindenséget!
Nemcsak ámulok,
hanem teljesen le vagyok győzve, amikor
hasznavehetetlenségem ellenére Te alkalmazkodsz
hozzám és a hozzám hasonlókhoz!
Ahelyett, hogy elvetnél engem,
szerető jóságodban eltöltöd lelkemet
a mennyei tartalékból csurgatott
menyasszonyi adományokkal.

Majd túláradó szeretetedben
egyesülsz velem
lelki, isteni házasságban,
megéreztetve csókjaid ízét,
ami felülmúlja a mirha
és a tömjén illatát
és minden fűszeres illatot.
Lelkem így a Te ölelésedben
ezt mondja mindenkinek:
"Ti is megkaphatjátok e kegyelmeket
és e meg nem szolgált adományokat,
ha elhatározzátok, hogy Istenben élitek életeteket.

Az Ő keblére helyezve,
isteni Szívéhez simulva,
illatos ruháiba kapaszkodva,
két karjában örvendezve,
elmélyült elmélkedésben
és kimondhatatlan szépségét
szemlélve…

Lelketek betelik az Ő boldogságában,
mely felülmúl
minden gyönyörűséget,
édességet és dicsőséget."

Kegyességében megengedte,
hogy szorgalmasan tanuljam
az isteni ábécét…


Mert ez az én édes tanításom és párbeszédem: az a tanítás és párbeszéd, amelyre az egész emberiséget meg kellene tanítani. Szeretnélek nyelvezetemre emlékeztetni és átnevelni benneteket. Magáévá kellene tennie tehát az emberi szívnek ezt az ódát, mert királyi Szívemben rejlik a bölcsesség és az igazság szent értelme. 7



1 vö. Jn 5,8.
2 Zsolt 65,5
3 Ezt az előbbi zárójelben lévő szöveget úgy mondta el az Atya, ahogy barátjának mesél el valaki egy történetet, mintha csak azt mondta volna: "Erről jut eszembe!"
4 vö. Jer 1,5
5 másoknak
6 egyesek az orthodox hierarchiából
7 Sok napba került e hosszú üzenet leírása.
8 úgy is értelmezhető, hogy a menyegzős szobába
9 a sebnek

previous index next