Az alábbi szöveg Vassula Ryden felszólalását tartalmazza, amelyet az Egyházak Világtanácsának / WCC ökumenikus konferenciáján mondott el az egység hetében, 1992. január 23-án, az ökumenikus központban, Genfben, Svájcban.



[Részlet a Vassulát méltató beszédből: „Vassula Ryden a lélek és az egység hangján beszél. Minden keresztényhez szól, az orthodoxokhoz, a katolikusokhoz és a protestánsokhoz. A béke, a szeretet és az egység üzenetét közvetíti: Hogy a Szentlélek kegyelme által „legyenek mindnyájan egyek”. Sokan, akik hallották az üzenetet, úgy vélik, hogy igen lelkesítő. Azok hívták meg a konferenciára, akiket megérintett.”]

Néhány szóval szeretnék magamról beszélni, majd felolvasok egy keveset az egység-üzenetekből.

A görögkeleti egyházban kereszteltek meg, görög szülőktől származom, és mindannyian Egyiptomban születtünk. Férjem svéd, és evangélikus vallású. Két fiam van, háziasszony vagyok. Sohasem részesültem hitoktatásban vagy teológiai képzésben. Egyáltalán nem gyakoroltam hitemet, különösen amióta férjhez mentem. Nem hallottam, hogy az Úr olyan rendkívüli kegyelmeket adhat nekünk, mint a lokúció, az értelmi látomás vagy az értelmi megvilágosítás.

Egyszer, amikor legkevésbé sem vártam, Isten hirtelen kiáradt rám, és birtokába vett. 1985. novemberének végén történt. Azokban a napokban képeim kiállítására készültem. Reggeltől estig teniszeztem (ha valaki beszélni akart velem, csak a pályán érhetett el), ezen kívül ruhabemutatókat is tartottam.

Isten nagyon messze volt tőlem. Mielőtt Isten meglátogatott, elküldte hozzám őrangyalomat. Bevásárolni valóimat írtam éppen össze, amikor eljött. Bemutatkozott és megmondta, hogy Dániel a neve. Egyszerüen csak így! Elképzelhetik, mennyire meglepődtem és mennyire örültem. Később rájöttem, hogy tudok érintkezni angyalommal. A szívemben hallottam hangját, és és mintha diktált volna. Válaszolt gondolataimra, amit szintén leírtam. Ily módon kezdődött az egész.

Az első naptól kezdve, hogy férjem erről tudomást szerzett, sohasem éreztem, hogy kétkedne benne. Tudta, hogy beszámítható vagyok, hogy nem szoktam ilyesmit kitalálni. Egyszerűen elhitte. Az Ószövetségben gyakran olvashatjuk, hogy Isten nem csak küldöttként veszi igénybe az angyalokat, hanem eszközként is.

Egy hét elmúltával angyalom megkért, hogy olvassam a Bibliát. Nem volt Bibliám, ezért meghagyta, hogy vásároljak magamnak. Megtettem. Amikor felszólítására kinyitottam, a Zsoltároknál nyílt ki, és én semmit sem értettem belőle, pedig angol nyelvű volt a Biblia. Isten így akarta tudtomra adni, hogy milyen vak vagyok, sötétség van körülöttem, és ezért nem értem, amit olvasok.

Angyalom egyfajta tisztuláson vezetett át. Egész különös módon kezdte elém tárni bűneimet, amelyeket sohasem bántam meg. Igen különös volt, mert úgy láttam, ahogyan Isten látja bűneinket és nem úgy, ahogyan mi. Nagy különbség van a kettő között. Nagyon szenvedtem, mert utáltam magamat és mindent, amit elkövettem.

Angyalom arra kért, hogy menjek át a szemináriumba, amely Bangladesben történetesen velünk szemben volt. Találkoztam ott egy pappal, megmutattam neki írásaimat, és elmondtam neki mindent. Megütközött rajta, és nem hitt nekem.

Összetörtem, mert tudatlanságomban azt képzeltem, hogy hinni fog nekem, mivel reggeltől estig Istennel és az angyalokkal foglalkozik. Attól kezdve úgy bánt velem, mintha zavarodott lennék. Majd elküldött egy másik paphoz, aki megállapította, hogy a Sátánnal van dolgom. Úgy végződött, hogy az egyik zavarodottnak tartott, a másik meg azt gondolta, hogy a Sátán szállt meg engem.

Néhány hét elmúltával maga az Úr jött el hozzám angyalom rendszeres látogatása idején. Abban az állapotban, amelyben akkor voltam, egyáltalán nem örültem ennek, és mivel nem ismertem az Urat, minden égi látogatót egyenlőnek tartottam.

Legelőször így szólt hozzám az Úr:

„Én, az Isten, szeretlek téged, te is szeress engem!”

Majd felszólított, hogy mondjam el Neki a Miatyánkot.

Néhány nap múlva Jézus megkédezte:

„Melyik ház fontosabb, a te házad, vagy az én házam?”

Azt válaszoltam, hogy „a Te házad, Uram.”

Megáldott, majd így szólt:

„Házam romokban hever. Újítsd meg házamat!”

Szinte sírva válaszoltam: „Hogyan? Hogyan tudnék bármit is tenni? Semit sem tudok az Egyházról. Semmit sem tudok a katekizmusról, semmit sem tudok. Olyasmit kérsz, amit nem tudok megtenni.”

Időközben az első pap, aki zavarodottnak tartott, megsejtette, hogy mindez Istentől származik, és így szólt hozzám: „Vassula, nagyon sajnálom magát, mert Isten senkit sem látogat meg íly módon, senkinek nem ad ilyen sok kegyelmet, ha nem akar tőle valamit.”

Igaza lett. Egyik nap azt kérdezte Jézus:

„Akarsz-e nekem szolgálni?”

Nem válaszoltam, mert nagyon megijedtem. Mindent le szoktam írni amit hallok, de ezt nem akartam papírra vetni, ezért felemeltem kezemet. Nagyon megijedtem. Nem tudtam, mit akar tőlem Isten. Talán azt, hogy hagyjam el családomat, és legyek karmelita nővér. Erre nem voltam felkészülve, ezért nem válaszoltam Neki. Egész nap és egész éjjel ez nyugtalanított, mert miután fölemeltem a kezem, még hallottam, hogy így szól:

„Benned lahozhatom, félelmetes gyengeséged ellenére is.”

Emiatt nagy szomorúság fogott el, ezért elhatároztam, megteszem, bármit is kér. Másnap az Ő kérdésével fordultam Hozzá: „Akarod-e, hogy szolgáljak Neked?”

Így zólt:

„Arra foglak nevelni, hogy enyhítsd igazságosságomat. Arra foglak nevelni, hogy szerezz örömöt lelkemnek. Semmi érdemed sincs, de én kedveztem neked nyomorúságod ellenére, mert végtelen az én hűségem és gyengédségem.”

Egyszer látomást adott az Úr három egymás mellett álló vasrúdról. Egész délelőtt előttem volt ez a látomás. Jézus később világosságot öntött lelkembe, hogy megértsem ennek jelentését.

Megijedtem, amikor felfogtam, hogy a rudak a katolikus, a protestáns és a görögkeleti egyházakat jelképezik: „Nem akarok belekeveredni ezekbe a dolgokba. Olyan szép volt, hogy csak ketten voltunk, Te és én. És most az egyházakról kezdesz beszélni. Nem akarok belekeveredni ezekbe az üzenetekbe. Hagyj ki engem ebből! Egyáltalán nincs fogalmam az egyházak terveiről. Fordulj olyan emberhez, aki ismeri ezeket az ügyeket és tekintélye van, akit tisztel az Egyház.”

„Én foglak nevelni és tanítani téged.”

Erre én: „Hiszen semmit sem tudok.”

És Ő így szólt:

„Azért választottalak, mert nincs tekintélyed, és semmi vagy. A te semmiséged által nyilvánítom ki nagyságomat. A te nyomorúságod által mutatom meg irgalmamat, és törékenységed által erőmet. Maradj semmi, hogy én lehessek a minden! Nem akarok vetélytársat! Halj meg önmagadnak, hogy az én Lelkem lélegezzék benned! Vonulj a háttérbe, hogy csak engem lássanak! Alkalmatlan vagy erre a feladatra, tehetetlen vagy és kicsi, nincs hirneved, mégis téged választottalak, hogy rajtad keresztül nyilvánítsam ki szenvedélyes szeretetemet. Egyházmnak szüksége van arra, hogy megújuljon. Azért jöttem, hogy megerősítsem Egyházmat, engedd, hogy igénybe vegyelek.”

Isten mindennap hívott, hogy leírjam, amit diktál. Az Úr mindig engedélyemet kéri ehhez.

„Engedd meg, hogy igénybe vegyem kezedet, engedd meg, hogy igénybe vegyem idődet!”

Sohasem kényszerített. Az én beleegyezésemmel kezdett elválasztani mindattól, ami az Ő helyét foglalta el. Első leckéim abból álltak, hogy megtanuljam őt szeretni. Amint feltárta előttem Szívét, és megláttam az emberek iránti mély szeretetét, és azokat a sebeket, amelyeket mi ütünk Rajta minduntalan, át tudtam magam adni Neki és tudtam szeretni Őt. Az Úr azt kérte, hogy hajtsam fejemet a Szívére, ahogyan János tette. Amikor János az Ő Szívére hajolt, Jézus bátorsággal töltötte el, hogy később Vele maradjon a kereszt alatt. Az Úr elrejtve tartott, tanított és diktált nekem három éven át. Egyedül voltam, senkim sem volt, aki tanácsot adott volna. Jézus elmondta nekem az Egyházban lévő problémákat. A Szentírás egyes részeit is megmagyarázta, például a Jelenések Könyve 11., 12., 13., 21. és 22. fejezetét.

E három év leteltével az Úr azt kérte, hogy menjek a nyilvánosság elé. Nem volt fogalmam arról, hogy ezek ökumenikus üzenetek, sem arról, hogy a Szentlélekről szóló tanítások hatják át. Kilenc jövendölést kaptam Oroszországról, közülük egy beigazolódott.

A másik fontos kérdés, amelyről Jézus beszél, az egység, és erről fogok önöknek ma felolvasni. Az Ő szavait fogom idézni. Gondolom ezt Önök megkapták másolatban. Csak részleteket olvasok fel, mert az egész üzenet igen hosszú.

Egyik üzenete így szól:

„Mondd meg nekik, hogy aki magát igaznak tartja és mégis megosztott marad, annak gyümölcsét fogja enni, aminek magját elvetette, és el fog pusztulni. Mondd meg nekik azt is, hogy mennyire irtózom az álnok szívektől. Fáraszt ünnepélyességük és beszédük. Mondd meg nekik, hogy elfordulok gőgjüktől és merevségüktől. Véleményük valóban nagyszerűek és meggyőzőnek látszik az emberek előtt, de előttem nem. Nem üdvözölhetek egy széthulló, haldokló Egyházat. Mondd meg azoknak, akik hallani akarnak, hogy amíg le nem halkítják hangjukat, nem fogják meghallani az enyémet. Ha majd lehalkítják hangjukat, akkor majd kezdik hallani az enyémet, és megteszik akaratomat. ” (1991. október 7.)

„Én Egy vagyok, mégis mindegyikük saját krisztust alkotott magának. Én vagyok Testem Feje, és mégis csak az ő fejüket látom. Mondd meg nekik, hogy hajtsák meg fejüket, akkor majd meglátják az enyémet. Mondd meg nekik, hogy váljanak kicsivé, hogy magamhoz tudjam emelni őket!... Mondd meg mindenkinek, hogy a szegénység közepette fogom megalapítani országomat. Akiknek van idejük arra, hogy meghallgassák Lelkemet, imádjanak engem, és tegyék meg akaratomat! Bennük örvendez a Lelkem! ” (1991. október 7.)

„Már elítéltem azt az erődöt, amelyet azért építettek, hogy megosszanak benneteket. Mindannyian testvérek vagytok énbennem.

Meg kell tanítanod nekik, hogy higgyenek ebben, és meg kell győznöd őket, hogy meg is tegyék. Azoknak, akik megosztottak maradnak testben és lélekben, és különbséget tesznek egymás között Szent Nevemben, ugyanazt mondom, mint szárdeszi egyházamnak: A világ szemében élőnek látszol ugyan, de Alkotód szemében nem. Keltsd életre azt a keveset, ami megmaradt belőled, mert hamarosan meghal az is, és odagyűlnek a keselyűk, ahol a holttest van.

Egyesüljetek!

Találkozzatok!

Együtt hívjátok segítségül Nevemet!

Együtt változtassátok át Testemet és Véremet!

Ne üldözzétek az Utat!

Alázzátok meg magatokat, és hajoljatok meg, hogy képesek legyetek egyesülni és dicsőíteni engem. Ti a Lélekről beszéltek, de nem cselekesztek a Lélekben. Ti az útról beszéltek, de ti vagytok az elsők, akik eltorlaszoljátok. Milyen kevéssé ismertek engem! Hangosan szólítjátok Nevemet, pedig megölitek gyermekeimet a szentély és az oltár között. Bizony mondom nektek, mindezt elétek tárják az ítélet napján. Szemembe tudtok-e nézni és őszintén tudjátok-e mondani: Kibékültem testvéreimmel. Tudjátok-e őszintén mondani? Nem tartom magamat különbnek testvéreimnél a Te Szent Nevedben. Úgy bántam velük mint az egyenlőkkel. Amikor majd bemutatod előttem életedet eseményeit, szemedbe fogom mondani: El veled! Te nem bántál testvéreiddel úgy mint egyenlőkkel! Testemet hasogattad mindennap. Hol a te diadalod? Amíg én építettem; te bontottál, amíg én gyűjtöttem, te szétszórtál, amíg én egyesítettem, te megosztottál! Mégis ha ma eljössz hozzám úgy, amilyen vagy, meg tudlak gyógyítani, át tudlak változtatni és dicsőíteni fogsz engem. ” (1991. október 14.)

„Kiáltok nektek, és megpróbálok áttörni süketségeteken, hogy megmentselek benneteket. Ha megfeddlek titeket, az az irántatok érzett nagy szeretetem miatt történik. Mondd meg nekik, hogy az Úr Szíve szeretet, és a törvény szíve a szereteten nyugszik. Mondd meg népemnek, hogy nem akarok hivatalnokokat házamban! Nem fogom igazolni őket az én napomon, mert ők azok, akik iparosították, gépesítették házamat. Elküldtem nektek Lelkemet, hogy szívetekben éljen. A bennetek lakó Lélek fogja megmutatni nektek, hogy Egyházam a ti szívetekben fog újjáépülni. A szívetekben fogjátok felismerni, hogy mindannyian testvérek vagytok. ” (1991. október 14.)

És Jézus megkérdezi:

„Vajon el kell-e viselnem még egy évszakon át azt a fájdalmat, amit évek óta viselek? Vagy most pihenést nyújtotok nekem? Innom kell-e még egy évszakon át megosztottságotok kelyhét, vagy megpihentetitek Testemet, és kedvemért egyesítitek a húsvét ünneplésének dátumát? Ha megegyeztek húsvét közös dátumában, enyhülést hoztok fájdalmamra, testvér. Örvendezni fogtok bennem, és én tibennetek. Sokaknak visszaadom a látást. ” (1991. október 14.)

„Bizony mondom nektek: Gyülekezzetek, találkozzatok, és hallgassatok Pásztorotokra! Azon az úton foglak vezetni benneteket, amelyen haladnotok kell. Küldjétek el üzenetemet a Föld minden határára! ” (1991. október 14.)

„Igazságosság járt mindig előttem, és béke követte lábam nyomát. Mondhatom-e ugyanazt rólatok is? Ki ad kárpótlást megosztottságotok éveiért? Az ünnepélyesség és a szónoklat nem érdekel engem. Nem téveszt meg a színlelés és az ajkak imája. Ó leányom, mennyire szeretném, ha megértenek különösen azok, akik Sebeimben élnek, hogy nagy az én szomorúságom. Azért voltam velük annyira szigorú, hogy képessé tegyem őket arra, hogy a Lélek szerint beszéljenek és ne a betű szerint. Természetfölötti világosságommal szeretném megtölteni lelküket, hogy az én szememmel lássák a dolgokat és ne az övékkel, hogy az én isteni világosságommal lássanak, és ne az övékkel. Engem úgy ismernek, hogy hűséges vagyok és igaz, és ez nem azt jelenti, hogy mivel bennük nincs hűség és igazságosság, azért én is kevesebb hűséget, igazságosságot és békét mutatok majd irántuk, és nem sietek segítségükre. Még ha valamennyien elfordulnak is tőlem és utaimtól, én hűséges és igaz maradok.” (1991. október 25.)

„Lelkem azon fog munkálkodni, hogy helyreállítsa a békét a testvérek között. Keresztem és Sebeim által egyetlen Testben foglak egyesíteni benneteket, hogy egyetlen tabernákulum körül dicsőítsetek engem, és le fog dőlni a titeket különválasztó kerítés. ,Átok nem lesz többé benne' és áldozatom trónja a helyére kerül. Úgy jöjjetek hozzám, mint a kisgyermekek, hogy felnyissam lelketek szemét, és meglássátok, milyen reményt hordoz felhívásom számotokra.” (1991. október 25.)

„Mondjátok, nem vagytok-e mindannyian hasonlóak, akiket saját kezemmel alkottam? Ki az, akit nem saját képemre és hasonlatosságomra teremtettem? Az emberek alantas gőgje miatt telt meg igazságossággal Atyám kelyhe, hajlíthatatlanságuk miatt váltak lakatlanná. Sokan beszélnek közülük egységről és testvériességről, de szavuk félrevezető, üres.

Tegyetek tanúságot Teremtőtök előtt azáltal, hogy meghajoltok.

Tegyetek tanúságot Teremtőtök előtt azáltal, hogy egyesítitek a húsvét dátumát!

Tegyetek tanúságot előttem azáltal, hogy együtt töritek meg a kenyeret!

Öltözzetek fenségbe és ragyogásba azáltal, hogy alázatosak vagytok, nem pedig a vallásosság és a jámborság külső látszatával.

Tartsatok bűnbánatot!

Egykor alázatban, egyszerűségben és határtalan szeretetben éltetek, és gazdag táplálékot készítettetek asztalotokra. Igen, Egyházam nagysága felülmúlt mindent és minden élő teremtményt, mert az Oltáriszentség volt Egyházam élete. Ha Egyházam ma elvesztette ragyogását, az azért van, mert sok egyházam megszüntette Örök Áldozatomat. Ki tud keresztüllátni ezen az áthatolhatatlan sötétségen, és ki állíthatja, hogy lát? Ki dicsekedhet azzal, hogy ebben a sötétségben kikerülte a kelepcéket? Amíg azonban azt állítjátok, hogy „láttok”, addig megmarad bűnötök! Mondottam, hogy más juhaim is vannak, nem ebből a nyájból valók, de őket is vezetnem kell. Azonban alighogy visszahozok egy elszéledt bárányt a nyájba, hogy igaz életet éljen bennem, alighogy visszaadom látását, ti rárohantok, hogy elvegyétek tőle a mennyek országát. Meg tudja-e nyitni a gonosz lélek a vak szemét?

Rá tudja-e bírni arra, hogy így kiáltson: „Abba”? Ha meg nem tértek, lesújt rátok Atyám keze. ” (1991. november 25.)

„És most különleges felhívást intézek mindazokhoz, akik Nevemet viselik, akik az egységért és a békéért dolgoznak! Azt kérem, hogy gyermekként jöjjetek hozzám, nézzetek szemembe, amikor e kérdésekre válaszoltok:

Testvéreim, vajon mindent megtettetek-e, hogy megőrizzétek Testem egységét? Mondjátok testvérek, hol van a béke, amelyet rátok hagytam, hol az az adomány, amelyet nektek adtam? Miért tesztek állandóan különbséget egymás között énbennem? Őszintén igyekeztek-e újból egyesülni hitben és gyakorlatban? Ünnepélyesen felszólítalak, újítsátok meg elméteket lelki forradalommal, a szeretet forradalmával! Bocsássatok meg egymásnak, hagyjatok fel a haraggal, és megújulva jöjjetek hozzám! Tisztán jöjjetek hozzám! Ébredjetek álmotokból! Ajtótokban állok és zörgetek. Ne legyetek olyanok, mint az ízét vesztett só, hanem mint a fa, amely sudár hajtásokat növel és a szentség gyümölcsét termi. Tartsátok meg törvényeimet, egyesüljetek, és segítsétek egymást úgy, mint tegnap. Atyámhoz emelem tekintetemet, és Hozzá imádkozom.

Boldog az az ember, aki rám hallgat.

Boldogok, akik utamat követik.

Boldog az az ember, aki megalázza magát.

Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa!

Én, a ti Uratok megáldalak benneteket és családotokat, homlokotokon hagyom szeretetem leheletét, és békémet kicsi szívetekben. Soha ne feledjétek, hogy a Szeretet mindig veletek van!” (1990. március 10.)