Örömmel köszöntök minden jelenlévőt az Úrban! Istennek legyen hála, amiért nagy jóságában társává tett minket Megváltó Tervében. Ez a Megváltó Terv hozza meg majd számunkra az Egységet és váltja valóra Urunk és áldott Édesanyánk Dicsőségét.

Kedves fivéreim és nővéreim az Úrban, mindnyájan meghívást kaptunk erre a spirituális csatára és arra, hogy félelem nélkül hirdessük Isten szavát. Mindnyájan meghívást kaptunk, hogy édes illatként terjesszük Isten ismeretét mindenütt ebben a haldokló világban. Arra kaptunk meghívást, hogy Krisztus tömjéneként tisztítsuk meg ezt a gonoszsággal átitatott világot. Mindnyájan meghívást kaptunk a bűnösök, a fennkölt szónokok, a nagyok és a büszkék, a képmutatók, valamint azok üldözésére, akik egyik kezükben a Keresztet, a másikban a Rózsafüzért tartva elárulják az Egyházat. Arra vagyunk meghívva, hogy legyőzzük az eretnekséget, és helyette a hűséget és az igazságot támogassuk. Arra vagyunk elhívva, hogy a szereteten és alázaton alapuló Egységért fáradozzunk.

Isten különböző Egyházakból gyűjtött itt most minket össze, hogy váljunk az egymással való kiengesztelődés példájává, és mutassuk meg, hogy az egység nem lehetetlen, hanem nagyon is lehetséges, ha töredelmes szívvel az Úr elé állunk, és ha már nincsenek személyes érdekeink, csak Isten érdekeit tartjuk szem előtt.

Arra kaptunk mindnyájan meghívást, hogy Isten kegyelmével Országát építsük, hogy legyen meg az Ő Akarata, amint a mennyben, úgy a földön is. Arra kaptunk mindnyájan meghívást, hogy hűséggel éljük a feltámadt Krisztus életét minden nap, és életünk minden egyes percében.

Ezért hát nyissuk ki most mindnyájan a szívünket és értsük meg ezt az alapvető igazságot: “Az Úr Isten ismeri azokat, akik közelében vannak.” Legyünk mi is azok, akik Isten közelében vannak, az Ő Szívébe zárva, és akik meg akarják érteni a láthatatlan Istent a szív egyszerűségével és tisztaságával. Próbáljuk megérteni az Ő túláradó szeretetét abban az isteni egységben és meghittségben, melyet Őfelsége felkínálni méltóztatott nekünk. Adjuk át magunkat teljesen Istennek!

Isten egész életünkön át ad lehetőséget arra, hogy közelítsünk Hozzá, és hogy meg is ismerjük Őt. Mert mi értelme annak, ha olvasunk Istenről, ha hallunk Istenről, ha beszélünk is Istenről, de közben nem ismerjük és nem értjük Őt? A Jeremiás 9:22-23-ban ezt mondja Isten: “Ne dicsekedjék a bölcs bölcsességével, és ne dicsekedjék az erős erejével, ne dicsekedjék a gazdag gazdagságával! Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekszik, hogy értelmes, és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr.” Barátaim, ismerjük fel, hogy bűn az, ha nem ismerjük és nem értjük Istent.

Jézus Krisztus mindenkit meghív királyi lakomájára. Mindegy, hogy ki az illető, és honnan jött, Ő mindenkit meghív. A következőket mondja Jézus az egyik - mindannyiunkhoz szóló -üzenetében:

“Nem, senkiről sem feledkezem meg. Leülök a nyomorultak közé, és nem fognak félni tőlem. Barátságot kötök velük, és elmondom nekik, hogy sohasem voltak apátlanok. Azért nem ismerték a mennyei törvényt, mert nem volt közelükben senki, aki elmondta volna nekik. Senki sem mondta el nekik, pedig ők is a Mindenható ivadékai. Akkor majd összegyűjtöm őket, mint a bárányokat. Szívemre szorítom őket, és mintha titkot mondanék nekik, ajkamról fogom őket táplálni - a Miatyánkkal. Majd megmondom nekik, hogy a Szeretet áll előttük. Az Élő Kenyér az, aki közöttük ül, aki most velük beszél, aki értük élt és értük halt meg.

Meghívom a járókelőket: “Ki az, aki nyomorult, akit megvet a társadalom? Jöjjön ide!”

Senkit sem hagyok éhezni, vagy szegénységben, mert áldásom gazdagság, és szeretetem mindenkit betölt. Az én utam gyönyörűséges, ösvényem az örök életre vezet. Megmondom a nyomorultaknak és a szegényeknek, hogy a Mennyei Atya az ő őrző és védelmező Istenük. Emlékeztetni fogom őket, hogy ők is Isten gyermekei, és Atyám-nak szólíthatják Őt. Ha megkérdezik: Mi ennek a föltétele? így válaszolok: A föltétel, hogy minden bűnt kerülnötök kell! ”

Ezzel a csodálatos meghívással lépjünk be mindnyájan a mi Urunk örömébe. Mert Ő a mi Reményünk és Vigaszunk, Édességünk és Életünk. Ezért hát mi mást is kérhetnénk még ennél többet? Hordozzuk Urunkat szívünkben, ahogy Ő is Szívében hordoz minket. Kívánjuk mi is azt, amit Dávid kívánt: “Derüljön ránk a mi Urunk Istenünk fényessége” (Zsolt 90,17)

Isten sürget minket, hogy engesztelődjünk ki egymással és egyesüljünk, de miként teljesítsük Parancsát? Mindaddig nem leszünk képesek teljesíteni Parancsát, amíg nem halkítjuk le a hangunkat, hogy meghallhassuk az Ő Hangját. Hogyan is tudhatnánk meg, mi az Ő Akarata és hogyan is ismerhetnénk fel, és érthetnénk meg azt, ha egyszer testünk sötétséggel van tele? Hogy is láthatnánk ebben a sötétségben? Azt tanultuk, hogy a szem a test lámpása, és ez így is van, mert a beteg szem nem lát, csak sötétséget ismer, míg az egészséges szem világossá teszi a tekintetet.

Testünk lámpása a Szentlélek, Aki megvilágít minket. Akiben benne él a Szentlélek, csak az erényeket keresi, és nem keresi a gonoszt. A Szentlélek testünk igazi Lámpása, aki egész testünket elárasztja Isten Királyságának kincseivel és ragyogásával. Ezek a kincsek és ez a ragyogás maguk az erények. Ahol tehát Világosság van, ott Erény, ahol Sötétség ott Gonoszság van.

Alázzuk meg hát magunkat, hogy be tudjuk fogadni ezeket az ajándékokat. Ne hasonlítsunk az önteltekhez, szeressük inkább az erényt, mert a Szentlélek sohasem tér be a hamis lélekbe, és nem marad bűnös testben. Tartsunk őszinte bűnbánatot, hogy a Szentlélek testünk Lámpása lehessen, hogy kívül-belül ragyogóvá tudjon tenni minket, és hogy ebben az áttetszőségben elmondhassuk: “Én Istennel járok!” Isten sohasem szűnik meg hívni minket, hogy osztozzunk vele a Szentháromság Áldottságában. Mindnyájunkat külön-külön arra hív, hogy hatoljunk be Szentháromságuk valóságos és páratlan ismeretébe, ismerjük meg az Ő Háromszoros Szentségét, és éljünk Igaz életet Istenben. Ámen.