* Jn. 10,33-35, 2Pt. 1,4

Örömmel üdvözlök mindenkit Isten szeretetében! Jó a mi Urunk, és Ő mindig úgy meglep engem, hogy csak álmélkodni tudok, és mély áhítatot érzek, valahányszor megmutatja karja erejét. Jelenléte mind a mai napig csodálattal tölt el. Mert Ő ma is meglátogatja az Ő népét, e felől semmi kétség.

Eljön, hogy gyengéd irgalmával megmentsen minket. Fel tudja valaki is mérni Isten nagylelkűségét és kimondhatatlan nagyságát? Újra és újra hatalmas cselekedeteire és korlátlan uralmának dicsőségére akarja emlékeztetni az emberiséget. Csak a vak nem látja ezt. Ígéreteihez mindig hű marad, ezért megígért Szentlelkét is elküldi hozzánk, aki ma oly mértékben árad ki ránk, hogy még a halott is életre kel tőle. Isten mindig teljesíti ígéretét, ezért miért vannak egyesek úgy meglepődve, és miért tekintenek dolgainkra hitetlen és rosszalló szemmel?

Balzsamhoz hasonló szerető szavaival Urunk meggyógyítja összetört szívünket, és bekötözi sebeinket. Miként is vélekedhet erről az ember? Ő tudást és értelmet ad, felfedi előttünk a jót és a rosszat.  Ennél többet mit kérhetnénk? A Magasságbeli szívünkbe helyezte iskoláját, amely, mint a világosság, kívül-belül fényes. A Mindenható leszáll trónjáról, hogy megmutassa művei nagyszerűségét. Elénk tárja a tudást, fenségesen felékesíti lelkünket jelenlétével. Szent az Ő neve!

Ezért hát mi az ember, hogy Istent felbecsülje? És mégis sokan megteszik. Miképpen tudna bárki is az ő nagyságának és csodáinak mélyére hatolni? És mégis sokan úgy gondolják, hogy képesek erre. Gondolataik felszínességét bizonyítja, hogy ezek az emberek azonnal készek tudásuk bemutatására. A Szentlélek ezért zárja el előlük kincseit, és adja az alázatosaknak.

Ma a Szentlélek erejére szeretném emlékeztetni Önöket, mivel már megkezdődött az Ő kiáramlásának ideje. Ezt hívjuk második Pünkösdnek. Minden lélek megkapta szívében a második Pünkösdöt, aki lelkileg halott volt és hirtelen életre kelt Krisztusban. A Szentlélek buzgalommal tölti el ezt a lelket, mely tűzétől lángra lobbanva apostollá lesz, e végső idők apostolává, aki elindul, hogy Isten Szavát hirdesse.

A Szentlélek ereje hozott ma újra össze minket itt a Szentföldön. Nyissuk ki hát szívünket kegyelme előtt, és fogadjuk el békéjét, mely lépteinket a béke, a kiengesztelődés és az egység útjára vezeti. Nyissuk meg magunkat a Szentléleknek, hagyjuk, hogy elárasszon minket, és kiegyenesítse görbe útjainkat, melyek e szégyenletes megosztottsághoz, ebbe a mocsárba vezettek minket. Mától fogva legyen a Szentlélek a mi fáklyánk. Ő szentté tesz majd minket, és szemünk balzsamaként megláttatja velünk Isten akaratát és dicsőségét.

Urunk kezdettől fogva azt tanítja, hogy az életnek csak egyetlen lehetséges módja van, mégpedig ha a Szentlélekben élünk. Megtanultuk, hogy a Szentlélek a lelkünk éltető lényege, mert nélküle lelki halottak vagyunk, és olyanok, mint a szétszórt száraz csontok Ezekiel látomásában. A Szentlélek ereje azonban újra életre tudja kelteni ezeket a száraz és szétszórt csontokat, beléjük lehelve a feltámadást.

A Szentlélek nélkül csak egy marék bűnös por vagyunk, de Isten felékesít minket Szentlelkével, belénk helyezi trónját, hogy beszélgessen velünk és jó barátként meghallgasson minket. Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy bánjuk meg őszintén bűneinket, majd hagyatkozzunk teljesen Istenre. Ő arra kér minket, hogy haljunk meg magunknak, hogy a szenvedélynélküliség gyümölcseit teremhessük.

Miután meghoztuk e gyümölcsöt, a Szentlélek által újjászületünk, aki megkezdheti bennünk isteni művét, mint Mester, és mint meghitt jó Barát. Megtanít minket mindarra, ami láthatatlan a szemnek, de örök érvényű. Ő, aki Isten, kegyelme által szült istenekként* fog társalogni velünk, kimutatja édes szeretetét fiai és leányai iránt, karjaiba zárja, és a szeretet isteni egységébe vonja őket. Mint Istennek gyermekeit, a Szentlélek megtanít minket arra, hogy magasztos fényében ismerjük meg az Urat. Ez másfajta tudás és érzékelés, mint amit eszünkkel a földi dolgokról megtanulunk.

Egyik üzenetében ezt mondja a Szentlélek: „Én indítottalak gyermeki szeretetre istenségünk iránt, hogy isteni életet élj, és örökbefogadottan az Atya újabb gyermeke légy.” (1999.3.3.)

A Szentírás azt tanítja, az Úr félelme a bölcsesség kezdete, és hogy az Úr félelme a bölcsesség koronája. Azt is tudjuk, - megmondta a mi Urunk -, hogy a bölcsesség csak a gyermekeknek adatik meg. Más szóval, a bölcsesség csak azoknak adatik meg, akik megbánják bűneiket, és akikben nincs rosszindulat. Így tehát, aki egyszerűséggel és tiszta szívvel közelít az Úrhoz, annak szívéből nem húzódik vissza a Szentlélek, hanem eljön, és oltalma alá veszi az ilyen lelket. Láthatatlan módon bölcsen és csendben tanítja őt, és az emberek kérdezgetni fogják: „honnan kapta ő mindezt a tudást és tanítást a mennyei dolgokról?”

E tudás és tanítás csakis a Szentlélektől jöhet, aki tiszta forrásába meríti a lelket, mely forrás Isten szájából (Isten Szava), Isten Szavából fakad, aki bölcsességre tanít minket, mélyebb tudással itat át minket Istenről, mert mint a hajtás, úgy kelünk mi is életre Isten tiszta forrásában. És amint Mózest felhőbe takarta, minket szent szemlélődésbe takar, miközben lelkünket és elménket isteni magasságokba, még a Háromságos Életbe is felemeli.

Egyik üzenetében azt mondja Jézus:  „Maradj kicsiny, valóban kicsiny! Engedd meg, hogy egyre hatékonyabb legyen benned a Szentlélek eleven hatalma!” (1999.3.3.) Mennél inkább nyitottak vagyunk, annál nagyobbak lesznek a Szentlélek művei bennünk.

Miután meghoztuk a szenvedélynélküliség gyümölcsét, lelkünk nem vágyakozik többé földi dolgok után. Egyetlen vágya csak az lesz, hogy szeresse Istent és a felebarátait, és hogy Istent szolgálhassa, tudván tudva, hogy ha Őt szolgálja, az szenvedéssel és üldöztetéssel jár majd. Sokan kérdezik, miként lehet, hogy a vértanú szentek sohasem ijedtek meg, amikor szembe kellett nézniük a halállal. Bizony ők is a Szentlélektől kapák azt a kegyelmet, amely megszabadította őket a szenvedéstől való félelemtől, mivel megízlelhette lelkük Isten édességét.

A Szentlélek kegyelmének édessége a világ összes örömén túltesz, mert paradicsommá változtatja a lelket. Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy legyünk tökéletes és makulátlan lakóhelye Istennek. Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy jussunk el a tökéletes szeretet isteni állapotára, és hogy szerezzük meg az örökséget, hogy a Magasságbeli fiai és leányai lehessünk. Isten oldaláról mindig nyitva áll az ajtó, csak tőlünk függ tehát, hogy eldöntsük, be akarunk-e lépni ezen az ajtón, vagy sem.

Urunk szeretet-himnuszt készített e nemzedéknek és az eljövendőknek, és úgy tetszett neki, hogy „Igaz Élet Istenben” elnevezést adja neki. Sokan merítettek már ezekből az isteni üzenetekből és váltak éretté lelkileg arra, hogy tudják, miként kaphatják meg Istent, és miként birtokolhatják Őt.

Ki más boríthatott volna be minket ilyen kincsekkel? Ki mástól kaphattunk volna hasonló nyugalmat, mint Attól, aki felajánlja nekünk, hogy karjai közt megpihenjünk? Ki más mondhatta volna meg nekünk, hogy milyen a kegyelem gyermekeinek lenni, mint az Ige a Fiú természeténél fogva? És ki más hívhatott volna meg minket arra, hogy megváltó tervében részesedjünk, félelmetes nyomorúságunk és szánalmas alkalmatlanságunk ellenére? És ki más lenne olyan nagylelkű, mint az, aki – bár ismeri méltatlanságunkat -, mégis arra hív, hogy Háromságos életébe hatoljunk? Csakis az Isten, lelkünk egyedüli Mestere és Barátja adhatja meg nekünk, hogy Örökkévalóságába beléphessünk, csakis Ő az Egy és egyetlen, aki át tud isteníteni* minket.

Már említettem, hogy Isten jelenléte ma milyen nyilvánvaló, és hogy ezt csak a vak nem látja. Honnan vehetjük észre Isten jelenlétét? Onnan, hogy lelkünk örömre és békére lel. Nyugalmában megpihenteti az ember lelkét. Egyszer meg is kérdezte tőlem a mi Urunk:

„Mondd, van-e a világban vagy körülötted valami, ami tisztább és teljesebb örömet adna, mint az, hogy velem vagy, csak velem egyedül? Mit nyújt neked az én jelenlétem?”

Míg szavakat kerestem gondolataim kifejezésére, megéreztem a Szentlélek jelenlétét, aki a következő szavakat mondatta velem:

„A boldogság látásának előízét, a Te dicsőséged szemlélését, bennem lakozó gyönyörűséget, amit a szentek kapnak érdemeikért, bár nekem nincsenek érdemeim, annak tudatát értelmemben, hogy természetfeletti világosságodban Te, az Isten, aki mindeneket betöltesz, de Téged semmi sem szoríthat határok közé, bennem lakozol, és hogy  jelenlétedben örömöt, fényt, vágyódó sóhajokat érzek. Vágyom arra, hogy mindinkább belemerüljek a szemlélődésbe és láthassam, amit szem nem látott és fül nem hallott.” (1999.1.20.)

Barátaim, Isten állandóan és fenntartás nélkül odaajánlja magát nekünk. De viszonzásképpen azt akarja, hogy mi is fenntartás nélkül ajánljuk fel magunkat Neki. Isten azt akarja, hogy ugyanúgy szeressük Őt, mint Ő minket. Ezért hát adjuk át magunkat teljesen a Szentléleknek, hogy azokat a szavakat hallhassuk Tőle, melyeket az egyik üzenetéből most idézni fogok:

„Én mutattam meg neked adományaimat és kincseimet, és én ékesítettelek fel jelenlétemmel. Úgy tetszett, hogy birtokba vegyelek és beléd öntsem bölcsességemet, hogy lelked továbbra is ragyogva világítson. Én merítettelek bele tiszta forrásunkba, hogy életre keltselek. Számomra csekélység, ha elborítalak gazdagságommal. Nem hallottad, hogy Isten nem szűnik meg önmagát adni nektek? Miként most is szüntelenül adom magamat mindenkinek, úgy lesz akkor is, amikor felkészítelek a Vőlegényeddel való találkozásra. Át fogod adni magadat az emberiség Szerelmesének, és lelked eggyé válik az Istennel.

 Mint Isten minden igaz fia és leánya, ebben az emelkedett kegyelmi állapotban te is a háromságos Isten tökéletes képmásává válsz, és cselekedeteid tiszták lesznek, mert istenivé válnak és meg fognak egyezni a mi gondolatainkkal és akaratunkkal. Még a mozdulataid is a miénkké válnak. A mi szeretetünkben teszed meg ezután minden lépésedet és minden mozdulatodat, amelyeket megerősít a kegyelem.

Én vagyok az, aki téged erre a gyermeki szeretetre és isteni egységre emeltelek. Megnöveltem szíved befogadóképességét, hogy többet kaphass tőlünk, és mi is többet kapjunk tőled: mi is jobban átadhassuk magunkat neked, és te is jobban átadd magadat nekünk. Látod, milyen jó, hogy átadtad magadat? Másképpen hogyan tudtam volna megvalósítani terveimet? Én vagyok most lelked egyedüli Mestere, de ahogy egyszer már mondtam, nemcsak egyedüli Mestered, hanem Barátod és Kedvesed is vagyok.  Én készítettelek fel arra, hogy Isten gyermekévé válj, akinek mint a mi leszármazottunknak, és mint minden leszármazottnak joga van ahhoz is, hogy meghallgassa Isten véleményét és elmondja a sajátját.  És joga van ahhoz is, hogy Atyjával együtt uralkodjon. Benned lévő leheletem nyugalmában, a mi világosságunkban és oly módon fogod látni a dolgokat, ahogy mi látjuk. Ezért mindenkinek azt mondom:

Legyetek gazdagok a szegénységben, és én kegyes szemmel fogok rátok tekinteni. Engedjétek ti is, hogy a magasságbeli fiainak és leányainak nevezzelek benneteket, és ti is velünk fogtok uralkodni. Engedjétek meg nekem, hogy lábra állítsalak benneteket, és képessé tegyelek arra, hogy bennem mozogjatok. Engedjétek, hogy elhelyezzem bennetek trónomat, hogy ti is ezt mondhassátok másoknak: ’Pihenésre leltem.’ Nem kívánjátok látni Atyátokat? Nem vágyakoztok arra, hogy találkozzatok Istennel? Ha találkozni akartok Vele, akkor újjá kell szülnöm benneteket, igen, újjá kell születnetek bennem ahhoz, hogy megláthassátok Atyátokat. Egyetlen gyermek sem látta apját, mielőtt megszületett volna. Boldog az az ember, aki elgondolkodik azon, hogy milyen az a szabadság, amit én adhatok. Az a szabadság úgy fog vinni benneteket, ahogyan a vőlegény viszi menyasszonyát, és így válik tökéletessé velünk való egységetek. Olyan nagy lesz a szeretet átalakulása bennetek, ami rá lesz nyomtatva lelketekre, hogy attól fogva semmi sem lesz képes elválasztani titeket mitőlünk.” (1999.3.9.)

Hadd emlékeztessem hát Önöket, fivéreim és nővéreim arra, hogy ha Isten szolgálatába fogadott minket, hogy érdekeiért dolgozzunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy egyúttal a Keresztjével is megtisztelt minket. Arra kér minket, hogy öleljük át szeretettel az Ő Keresztjét, és sohase felejtsük el Keresztje győzelmét.

Legyünk tudatában, mit kínál nekünk Isten, és nyissuk ki fülünket, hogy meghalljuk Szent Bölcsessége hangját, aki arra hív minket, hogy váljunk a Magasságbeli követeivé. Ne legyünk hát olyanok, mint az álmából felriasztott ember, aki még félig alszik, amikor ébresztgeted, és hiába szólsz hozzá, mert nem érti, miről beszélsz, és a végén meg is kérdezi: „Miről van szó? Miről beszélsz?” Ne engedjük, hogy szívünk olyan legyen, mint a törött korsó, mely nem fogadja be az Istentől kapott tudást. Őrizzük inkább éberen Isten szavának ismeretét, hogy az egész világot betölthessük az Ő édes illatával!