Jézus ezt mondta egyik üzenetében: “Ma mélyen meghat teremtményeim legkisebb igyekezete is, amely düledező házamat akarja helyreállítani. Az egész menny örül az egység felé vezető legkisebb lépésnek is. Atyám haragját enyhíti minden imádság, amelyet Testem felépüléséért ajánlanak fel. Áldásaimat árasztom azokra a találkozókra, amelyeket az egység érdekében az én Nevemben hívnak össze, és megáldom azokat, akik ezeken részt vesznek.“  (94.10.5.)

Dicsőség az Úrnak, aki Szentlelke erejével összegyűjtött minket itt a Szentföldön, hogy  egy szívvel-lélekkel együtt imádkozzunk a kiengesztelődésért és az egységért. Bár tudtuk, hogy számos akadállyal kell majd szembenéznünk, mégsem vesztettük el a reményt a folytatásra, mert mindvégig tudtuk, hogy velünk van Jézus. És ha eddigi találkozóinkat egybevetjük, ezek valóban mélyen meghatják Jézus Szívét, amint azt az előbb felolvasott üzenetében mondotta is.

Mint tudják, Jézus a gyengeséget használja fel erős Kezének kimutatására. Olyan feladatot adott nekünk – amint azt egyik üzenetében mondta -, mely “messze meghaladja képességeinket“. E feladat abból áll, hogy vezessünk mindenkit bűnbánatra, megbékélésre és a szív egységéhez. Ne felejtsük el, ahhoz hogy Isten véghez tudja vinni a tervét bennünk, teljesen háttérben kell maradnunk, és semmivé kell válnunk. Mert Isten, aki minden ajándék kiosztója, csak ebben az esetben fogja királyi bőkezüségével gazdagítani és ékesíteni lelkünket. Ily módon teljesen egyesülünk majd Istennel és az ő művei egyre jobban növekednek bennünk.

Alázatosak akkor vagyunk, ha semmivé válunk. Sohasem szabad elfelejtenünk azt a napot, amikor teljesen érdemtelenül kiemelt minket Isten a bűn porából és a sötétség hatalmából, és szoros társává tett minket az egység és kiengesztelődés megváltó tervében, hogy édes illatként terjesszük az ő ismeretét.

Mindazt, amit eddig az Igaz Élet Istenben által a kiengesztelődés terén elértünk, kizárólag az Ő hatalmas erejének köszönhető. Urunk világosan megmondja ezekben az üzenetekben, hogy Egyháza belső ereje a Szentlélek. A Szentlélek élő fuvallat, aki valódi feltámadást lehel lankadt lelkünkbe, felemel, megújít és tűzoszloppá tesz minket, hű és bátor apostolokká, akik bejárják a világot és hirdetik az igazságot.

A Szentlélek ma mindnyájunkat hív, és Istennel szembeni adósságunk és kötelességünk, hogy ezt a kereszténységétől megfosztott társadalmat ismét kereszténnyé tegyük. Ezt mondja erről a mi Urunk:

“Hallottátok, hogy a mi két Szívünk a végső időkben apostolokat támaszt, akiket a végső idők apostolainak fognak hívni. A mennyország Királynője és én magam fogjuk tanítani őket, hogy menjenek el minden nemzethez, hirdessék félelem nélkül Isten Szavát. Nem fognak megtörni, még ha vér borítja is őket az ellenség gonosz támadásai miatt. Nyelvük kétélű kardként fogja átszúrni Egyházam ellenségeit, felfedve eretnekségüket.

Nem inognak meg, és félelmet sem ismernek, mert a bátorság lelkét adom nekik. Nem éri utol őket a pusztító ostor. Nyomon követik a bűnösöket, a gőgös szónokokat, a nagyokat és büszkéket, a képmutatókat, Egyházam árulóit. Nyomon követik őket egyik kezükben keresztemmel, a másikban a rózsafüzérrel. És mellettük fogunk állni. Meg fogják törni az eretnekségeket, helyükbe hűséget és igazságot visznek. A méreg ellenszerei lesznek, mert bimbóként fakadnak Szűz Mária királyi Szívéből.“   (96. 4.3.)

Isten valóban apostolokat támaszt ezekben a végső időkben az Egyház javára. Kegyelmével ezeket a lelkeket küldetésük magaslataiba emeli, és isteni szeretettel tölti el őket. A Szentlélek olyan feladatokkal bízza meg ezeket a lelkeket, amelyek nem emberi teljesítőképességükhöz vannak méretezve, és csak a Szentlélek erejével és segítségével képesek ezeket a nehéz feladatokat teljesíteni.

A Szentlélek elválaszthatatlan egységbe egyesíti őket az Atyaistennel, Jézus Krisztussal és önmagával, hogy készek legyenek akár tűzbe is menni a lelkek megnyeréséért Isten számára, és mivel megkapták a megértés világosságát, felismerik az egyes lelkek értékét. A Szentlélek világossága által tudják, hogy ha csak egyetlen lelket is megnyernek Isten számára, az minden egyéb szolgálaton túltesz, amit csak Istennek megtehetünk, mert ő bármi másnál többre értékel egyel több lelket. Ezért tehát az apostolkodás mindnyájunk feladata.

Eddig arról beszéltem, miként emel fel minket a Szentlélek és miként egyesít magával az isteni szeretetben, tűzoszlopokká téve minket, azonban ezt az isteni szeretetegyesülést csak egyetlen úton-módon érhetjük el, mégpedig ha szeretettel átöleljük a Keresztet. Jézus azt mondja, hogy “aki engem átölel, az a Keresztemet öleli át.“ (98.11.11.) “Ha valaki egy lesz velem, ugyanazt az utat járja, amelyet én jártam, a Kálvária útját. Aki a legnagyobb Áldozatot követi, maga is az Áldozat része lesz.“   (95.5.30.)

“Én az Úr, mutatom meg neked azokat a lépéseket, amelyeket kínszenvedésem alatt tettem. Mivel nekem szolgálsz, engem kell követned. Mit szeretnél, hogy mondjak néked? Talán, hogy “kövess engem, de ne az én lábam nyomában?” Ez nem lehetséges, mert aki engem szolgál, az az én véres lábnyomomat követi.“   (93.6.3.)

“Az út, és újból elmondom, az egyetlen út, ami elvezet téged ahhoz, hogy velem az isteni szeretetben egyesülj, az, amikor önként és szeretettel átöleled keresztemet, ami jól tudod, hordozza annak szenvedéseit, de örömeit is, és elvezet téged a Kálváriára, ahol lelked fel lesz magasztalva. Az én édes ölelésemben örömet lelsz, de legnagyobb  örömed mind között az lesz, amikor ráébredsz, hogy te az én kínszenvedésem mása, a legfőbb Áldozat része, az én részem lettél: a szeretet újabb áldozata, újabb élő feszület, újabb rabszolga, akit váltságdíjul adnak a világért. És az én ölelésemben lelked erőt és olyan erényeket merít belőlem, melyek hozzám hasonlóvá tesznek téged.“   (98.11.11.)

Hányan készek felajánlani magukat, hogy Isten rabszolgái legyenek? Nem sokan. Isten megmutatta nekem egyszer, hogy azok, akik azt állítják, hogy Istenhez tartoznak, mennyire nem szeretnének az ő rabszolgájává is válni. Egy nehéz pillanatban megengedte, hogy megtapasztaljam, mennyire gyengék az emberek és hogy futnak el reszketve, hogy elrejtőzzenek, amikor szemtől-szembe találják magukat a Kereszttel. E nehéz pillanatban ezeket a szavakat vágták az arcomba: ’te vagy Jézus szolgája, nem én!’ Ugyanígy elfutottak Jézus tanítványai is, amikor jöttek a rómaiak, hogy elfogják Jézust, magára hagyva őt az ellenség kezei közt. Milyen kevesen is vannak azok, akik valóban elfogadják az isteni rabszolgaságot és a Keresztet!

Szabadságunkat átadni Istennek annyit jelent, hogy felajánljuk magunkat Istennek az ő rabszolgájaként, és hogy megjelöltessünk az ő jelével, ami a Kereszt. Ez jelenti azt, hogy neki adtuk szabadságunkat. Ha azt állítjuk, hogy Krisztus követői vagyunk, akkor engedjük meg Urunknak, hogy eladjon minket rabszolgaként az egész világnak, mint ahogy őt is eladták. Állítom, nem érheti az embert nagyobb megtiszteltetés, mint megjelölve lenni az ő tulajdonaként! Jézus szavai:

“Azért jöttem a világba, hogy szolgáljak, és nem azért, hogy nekem szolgáljanak. Isten létemre kiüresítettem magam, hogy magamra vegyem a rabszolga állapotát.” Majd ugyanebben az üzenetben a következő valóságot is közli velünk: “Nem volt még olyan király, aki úgy szolgálta volna alattvalóit, ahogy én “szolgáltam”, aki a királyok Királya vagyok.”    (97.1.28.)

Amíg nem engedjük meg Istennek, hogy rabul ejtse, és isteni szeretetével átölelje lelkünket, és amíg nem engedjük, hogy Szentlelke által lelki szemeinket felnyissa, hogy képesek legyünk meglátni a Kereszt nemességét, addig nem tudjuk elfogadni a szolgaság feltételeit, és addig nem tudunk egy másik élő áldozattá, egy másik szeretetáldozattá válni, aki osztozik Krisztussal az ő művében, és Egyházáért hozott áldozatában. Ki kész hát követni Krisztust az ő véres lábnyomában? Ki az, aki kész elhagyni kényelmét, hogy ilyen körülmények között szolgálja az Urat? Most Jézus szavaira emlékeztetem Önöket, melyeket a Máté 10:37-39-ben mondott: “Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt.”

Egyik üzenetében Jézus ezt mondja: “Olyan szolgákra van szükségem, akik képesek engem ott szolgálni, ahol a legnagyobb szükség van a szeretetre.”

Jézus gyötrődik amiatt, hogy ez a nemzedék újabb Getszemáni szenvedésekbe kényszeríti. Szolga állapotára emlékeztetve kérdezi tőlünk:  “Mit tehettem volna még, amit nem tettem meg? … Mind a mai napig nincsenek azonban e nemzedék fiai megelégedve. Házam romokban áll, és én aggodalmamban, hogy mentsem népemet a romlástól, királyi jogarommal prófétákat támasztottam, hogy vegyék fel a rabszolga állapotát, önként szolgálják házamat és erősítsék meg azt a házat, amelyet saját Vérem árán vásároltam meg.”    (98.11.30.)

“Ahogy Atyám engem, akaratommal megegyezően, ajándékul adott nektek a ti megváltásotokért, én a ti időtökben az én céljaim megvalósítására hívom, és üdvözítő tervemhez emelem, a magam másává alakítom választottaimat. Jóval teremtésük előtt kiválasztottam őket, hogy hű képmásaim, és szeretettervem munkatársai legyenek.” És most figyeljenek: “Abban a megtiszteltetésben részesülnek, hogy megjelölöm őket ugyanazokkal a jelekkel, amelyekkel én lettem megjelölve, hogy egészen az enyémek legyenek, és ezáltal megmutassam a világnak, hogy ők valóban az enyémek, az én ivadékaim. Ezért, ha ők üldözést szenvednek, ha leköpik és megfenyegetik, ha félreértik, megrágalmazzák és támadják őket, tudd, hogy az enyémek. Csontok az én csontjaimból, testek az én Testemből.”  (98.11.12.)

Jézus szerint tehát megtiszteltetés, ha ugyanazokkal a jelekkel vagyunk megjelölve, amelyekkel ő lett megjelölve. Ezek a Jézus által említett jelek az üldözés, a leköpés, a rágalom, a támadás és végül a keresztre feszítés. Jézus erről a következő magyarázatot adja:

“Meg vannak jelölve mindazokkal a nemes jelekkel, amelyeket én kaptam a ti megváltásotok érdekében. Ezekre az értékes lelkekre is folytonosan rátaposnak a ti érdeketekben, istentelen nemzedék. Nap mint nap irtják és ítélet alá vonják őket, még Egyházam képviselői is! Miként a juhokat, őket is minden idők szentjeinek és prófétáinak vágóhídjára viszi azoknak a hamis vádja, akik azon a napon szerepet vállalnak… és azok mily ügyesen játsszák ki szavaimat annak érdekében, hogy megmagyarázzák hitetlenségüket!”   (98.11.12.)

Kedves fivéreim és nővéreim, csak a Kereszt világosságában tudjuk meglátni azokat a dolgokat is, melyekről a Szentírás beszél, melyek láthatatlanok, de örök érvényűek, szemben azokkal, melyek láthatók, de mulandók. Fogadjuk el hát a Keresztet, hogy képessé váljunk általa azokat a dolgokat is keresni, melyeket a Kereszt majd a mennyben nyújthat nekünk. A Jézus Szívében rejlő gazdagságot csak megváltásunk eszközének szemével, a Kereszt által tudjuk megtapasztalni.

Ezért vizsgáljuk hát meg magunkat, hogy vajon azok közé tartozunk-e, akik Krisztushoz csatlakoztak és egyek vele. Vizsgáljuk meg magunkat, hogy Krisztus formál-e minket, és össze vagyunk-e vele kötve. Meg fogjuk ismerni lelkünk spirituális állapotát, ha megvizsgáljuk, mibe van beoltva a szívünk. Ha elfogadtuk az isteni szolgaságot, akkor szívünk nemcsak Jézusba van beleoltva, hanem az ő Keresztjébe is, és mindabba, amit Keresztjével együtt el kell viselnünk. Aki meg van győződve arról, hogy Krisztushoz tartozik, annak azt is meg kell értenie, hogy ez által az ő Keresztjéhez is tartozik.