1993. február 3.

Uram, Istenem, Téged úgy ismernek, mint aki nem késlekedsz nagylelkűségeddel a szegény és az ínséges iránt. Téged úgy ismernek, hogy megtöltöd az éhesek száját és azokét, akik feléd nyújtják kezüket. Felemeled a rászorulót, és királyi helyet adsz neki a választottakkal együtt mennyei udvarodban. Házadba fogadod a gyengét. Téged úgy ismernek, hogy megdöntöd a királyokat és a királyságokat, amikor Szavadat akadályozzák. Gyengéd Uram, Te könyörülettel tekintesz a nyomorúságosokra, elküldöd hozzájuk a Bölcsességet, hogy Nevelőjük legyen és tanítsa meg őket jelenlétedben járni és jóságodnak örvendezni. Sokan üldöznek engem és elnyomnak, de Bölcsességed arra tanított, hogy minden a Te nagyobb dicsőségedre van! Igazságtalanul üldöznek az emberek, várnak rám és az alkalmas órára, hogy rám verjenek, a Te gyermekedre, de Te oly öröm vagy számomra, hogy nem számít, mit tesznek velem, kitartok amellett, hogy örömmel hirdetem Nevedet. Te olyan öröm vagy számomra, hogy nincs az az ember, aki elfordíthatná Rólad tekintetemet. Folytonosan örömbe meríted lelkemet! Mert lelkemet a szeretet keresztségébe, az emésztő tűz keresztségébe merítetted, és lángra gyújtottad szívemet. Mérhetetlen kincset pazaroltál rám,

Gyermekem, állhatatosságod megszerzi neked az életet. Szereteted és türelmed helyet biztosít számodra a mennyben. Gyermekem, gyermekem, hadd legyek én a te örökséged! Dicsőíts engem, és hirdesd a nemzeteknek szeretetem nagyságát! Senkitől se félj, előtted vagyok. Emeld fel szemedet, és nézz rám!...¹ Meg fogom menteni népemet. Minden népből, minden fajból, és minden nyelvből kézen fogok embereket, és megkérdezem őket: „Akartok-e követni?” És így fognak válaszolni: „Veled akarunk menni, mert most megismertük az Igazságot”, és sorra visszahozom őket, hogy Szívemben éljenek! Békét akarok hozni minden szívbe. Igen! A szőlőtő, amelyet a múltban ültettem, az én dicsőségemre fogja meghozni gyümölcsét. Nem késlekedem, és nem veszem semmibe a hívők kiáltásait. Ha az egyik ember Egyházamat építi, míg a másik rombolja, vajon kire fog rázúdulni Atyám haragja az ítélet napján?

Figyelj rám: azért alakítottalak és neveltelek, hogy újból életre keltsd Egyházamat, és egységet vigyél a testvérek közé. Én teremtettelek téged, Vassiliki², és keresztneveden szólítottalak, hogy enyém légy, és bármikor és bárhol szabadon jöhess jelenlétembe. Azt akarom, hogy közel légy hozzám! Ó gyermekem, akit annyira kedvel Atyám! Arra választottalak, hogy kinyilatkoztassam neked az Atyát és megjelöljelek szeretetünkkel. Rád lehelt Szentlelkem, és újból életre keltett. Eltöltötte lelkedet világosságával. Világossággá változtatta a benned lévő sötétséget. Vassiliki, mindez azért történt, hogy a nemzetek rajtad keresztül lássák meg irgalmamat és szeretetemet. Azt kérdezheted magadtól, „miért engem választott?” Mondom neked, hogy a te nagy nyomorúságod és megdöbbentő gyengeséged miatt. Végtelen szeretetében megsajnált téged Szívem. Bárki más is lehetett volna, ne állj ilyen zavarban előttem! Nem ismered meg Szabadítódat? Ki könyörül meg népemen, ha nem én? Hogyan maradjak csendben, amikor a néptömegek folyamatosan elvesztik hitüket, a rémület koronája van minden ember fején, és kicsapongás uralkodik szívükben? Csendben kell-e maradnom, amikor istentelenség terjedt el az egész világon?

Mondd meg nekik: „Boldog az a szív, amely békét köt testvérével³, mert a Magasságbeli gyermekének fogják nevezni. Boldog az a szív, amely nem járkál többé az éjszakában, és igazán kibékül testvérével.⁴ Nemcsak kegyeimnek fog örvendeni, hanem valóban fel fogom fedni előtte Szentséges Szívem kimeríthetetlen gazdagságát! Sugárzó szépségén csodálkozva azt fogják mondani a körülötte lévő emberek: „Valóban benne él az Isten!” És te, leányom soha ne szakadj el tőlem! Én, az Úr fogok mindvégig gondoskodni rólad. Jöjj!