AZ ÉN KELYHEM KESERŰ 1990. március 5. Béke legyen veled ! Hallgass meg! Én vagyok a Magasságbeli, aki kegyes volt hozzád, imádkozz! (Imádkoztam.) Ne feledd Vassula, hogy agyagból vagy, és olyanná tudlak formázni, amilyenné akarlak. Leányom, engedd meg, hogy minden kedden és pénteken saját képmásomra alakítsalak, és neked adjam szenvedésem kínjait! Az én kelyhem keserű, meg akarod-e osztani velem? Mondd gyermekem, aláveted-e magad szenvedésemnek, ahogy én akarom? Igen Uram, ahogy Neked tetszik. Kegyelmem van rajtad, kis feszületté foglak alakítani. Testemet irgalmatlan sebek borítják. Azok ütötték rajtam, akiket legjobban szeretek. Akarsz-e osztozni velem Testem sebhelyein? Igen Uram, ahogy Te akarod. Irántad való szeretetem mérhetetlen! Jöjj!