|
Tavasz az Egyházban
A bemutatott videofelvétel:
Az Ottavai Katolikus Karizmatikus Kongresszuson,
Kanadában készült 1992. június 26-án és 27-én.
Gaston Hurtubise (olv.: Gaszton Ürtübíz) o.f.m.d. atya vezetője volt a kanadai Máriás Papi Mozgalomnak, melyet Don Stefano Gobbi alapított 1972-ben.
Gaston atyának fontos feladata volt Ottawában. Egy éve, hogy új közösséget alapított a Szűzanyának La Salette-ben elhangzott kérése alapján. Már több, mint harminc újonca volt!
A kongresszusi bizottság rábízta az ottawai katolikus karizmatikus kongresszus megnyitását.
Az élet Ura ezt az alkalmat választotta arra, hogy magához vegye szolgája lelkét az örökkévalóságba. Jézus Szentséges Szívének ünnepén, Szűz Mária Szeplőtelen Szíve ünnepének előestéjén, miután elmondta ihletett szavait, egy infarktus áldozata lett, amely ketté szakította szívét. Még kimondja, hogy: “Köszönöm, Uram!”, térdet hajt, mint bármely térdhajtásnál, és két karját kitárva bukik arcra éppúgy, mint pappászentelése napján. 72 éves volt.
(A fenti szöveg a kazetta borítóján olvasható.)
A konferáló mondja:
Gyermekkoromban nagyon megcsodáltam a szerzetesek ruháit. Szerettem volna tudni, hogy melyik rendhez tartoznak. Környezetemben megismerhettem a kapucinusok barna ruháját, a redemptoristák és az oblátusok fekete ruháját,melyek nevükben és viseletükben különböztek egymástól. Voltak azután világi papok is, de voltak fehér ruhát viselő domonkosok, a prédikátorok. Azt hittem, hogy elég jól ismerem a szerzetesi ruhák színeit, de ma este olyan ruhával találkoztam, amilyent eddig még nem láttam, és ami kiegészíti gyűjteményemet.
Gaston Hurtubise atyáról beszélek, aki az Istenanya Fiai rendjének tagja. Ez egy új rend, körülbelül egy éve alakult, és figyelemre méltó, hogy már sok újonca van.
A Szűzanya még 1846-ban kérte a La Salette-i jelenésében, hogy alapítsák meg az Istenanya Fiainak rendjét, de az emberek mintha megfeledkeztek volna erről a kéréséről, és úgy tűnik, hogy az Egyház sem figyelt fel rá több, mint száz évig. A La Salette-i Szűzanya azonban meglepett minket, és kérésével megérintette Hurtubise atya szívét. Ő a Máriás Papi Mozgalom kanadai felelőse a francia nyelvterületen. Szűz Máriáról fog nekünk egy keveset beszélni és Jézusról is fog néhány szót szólni, majd csodálatos dolgokat fog mondani a két Szívről.
Ezért arra kérem Önöket, hogy a ruhája újszerűsége ne terelje el figyelmüket, hanem hangolódjanak rá arra a szeretetre, amit e “fiatal” szerzetes Önöknek át akar adni, és fogadják őt szeretettel!
Hurtubise atya beszéde 1992-ben, a Kanadai karizmatikus kongresszuson,
Jézus Szentséges Szívének ünnepén.
Jó estét kívánok minden jelenlévőnek!
Kedves barátaim!
Különös dolog, hogy ma este, a karizmatikus kongresszuson mondom el: engem a Szent Szűz küldött, hogy beszéljek Önöknek Fia Szívéről. A Szentséges Szívről sok szó esik, de azt elfelejtik, hogy a Szent Szűznek is van Szíve!
Az Ő Szíve szeplőtelen,
az Ő Szíve nagyon hasonlít Jézuséhoz,
az Ő Szíve olyan emberi szív volt, mint Jézusé.
Az Ő Szíve tudott szenvedni,
az Ő Szíve tudott örülni.
Az Ő Szíve éppúgy érzett, ahogy mi is érzünk.
Az Ő Szíve most is közbenjár mindannyiunkért!
Jézus azt mondja:
“Vigasztalókat kerestem, de nem találtam. Jöjjetek hát hozzám mind, akik szenvedtek, akik bánkódtok, akik örültök,és bennem megpihenhettek. Én vagyok a Szeretet, és a szeretet szétosztja magát.”
Amikor valakit szeretünk, azt várjuk, hogy viszonozza szeretetünket. A szeretethez ketten kellenek, és ezt Jézus tudja legjobban!
Könnyű azt mondani: én vagyok a szeretet. Könnyű azt mondani: Szeretlek. De nézzetek Őrá!
Ő nem elégszik meg azzal, hogy csupán kimondja: “Szeretlek benneteket!” Ő meghatározza, mit jelent szeretni.
Ezen a szép ünnepen, Szent Szívének napján, azt mondja nekünk, akik itt vagyunk, akik Rá nézünk:
“Tekintsetek Szívemre!”
Belőle fakadt a mai Egyház.
“Tekintsetek Szívemre!” ,
Egészen átadta magát, hagyta, hogy keresztre feszítsék.
“Tekintsetek Szívemre!”
Mindennap újból megszólít, és szüntelenül ismétli nektek:
“Vajon tudjátok-e, mennyire szeretlek benneteket? Mindennap kétségbe vonjátok! Gyakran még imátokkal is ezt tanúsítjátok!”
Hányszor feledkeztetek meg arról, hogy Jézushoz imádkozzatok?
És imádkozás közben is kételkedtek válaszában,pedig azt mondja a Szentírásban:
“Amikor az Atyához imádkoztok, térjetek be kamrátokba, zárjátok be az ajtót, és higgyétek, hogy a rejtekben meghallgatást nyertek.”
Könnyű a hitről beszélni, annyit beszélnek róla manapság. Könnyű beszélni a szeretetről, az egész világ arról beszél. Azt is mondják, hogy “megjátszuk a szeretetet.”
Mindig azt hittem,hogy a szeretetet meg kell élni, és nem megjátszani. És Jézus jobban átélte ezt, mint bárki más, mert egyedül Ő volt képes arra, hogy életét adja mindegyikünkért.
És mekkora adományt, nem csupán ajándékot, nem emléktárgyat, HANEM ÉLETÉT ADTA ÉRTÜNK, és azóta is szüntelenül szétosztja magát közöttünk az Oltáriszentségben.
És mit mondjunk kegyelmeiről?
És mit mondjunk segítségéről?
Mit mondjunk például csodáiról?
Mint mondjunk nap mint nap megnyilvánuló figyelmességéről?
És mi a válaszunk minderre?
Válaszunk 1992-ben szégyenteljes!
Pedig az Úr nem hagy fel azzal, hogy hívjon minket, mert azt mondja:
“Szenved a Szívem! Szeretetre van szükségem! Szükségem van arra, hogy szeressenek! Szükségem van arra, hogy szeressek!”
Nemsokára meghalljuk Vassulát, aki a Szentséges Szívről beszél majd nekünk.
És mit mond Jézus Vassulának?
Egyre azt ismétli:
“Leányom, szeress engem, szeress! Szeretetre van szükségem! Én vagyok a Szeretet!”
Nem azt mondja: “Mondj nekem szép szavakat!
Nem azt mondja: “Mondd nekem, hogy szeretsz!”
Tanúságtevőket akar! Tetteket akar!
És ma a Szűzanya többször ismétli, mint valaha Don Stefano Gobbinak adott üzeneteiben:
“A jelenlegi idő az én időm.” és: “Fiamnak tanúságtevőkre van szüksége!”
Tüzes szívekre van szüksége.
“Azért jöttem a Földre
-- mondja Jézus, - “hogy felélesszem a szeretet tüzét. És ezzel nem hagyok fel.”
És mi mit válaszolunk?
Jézus egyedül van az oltárszekrényekben, templomaink zárva vannak, és egyre elhagyatottabbakká válnak.Vannak-e még, akik elmondják reggeli és esti imájukat, amire a Szent Szűz oly gyakran figyelmeztet?
Kik járulnak gyakran a kiengesztelődés szentségéhez, ami a szeretet szentsége?
Kétségen kívülazért megyünk oda, hogy megvalljuk bűneinket. De Jézusnak nem a bűneink a fontosak! Ismeri őket. A szeretet jelét adjátok ezzel, vágyatokat fejezitek ki, hogy közeledni akartok Hozzá.
A szeretet koldusa Ő, és Őt nem érti meg senki.
Mennyire igyekszünk szépen fogalmazni,sokféle ígéretet tenni imánkban Urunknak!
Pedig Ő csak azt ismétli:
“GYERMEKEM, A SZÍVEDET ADD NEKEM!
élő szívedet, bűnös szívedet, megbántott szívedet, nyomorúságos szívedet!”
Ne gondoljátok, hogy a Szent Szív nem ismeri szívetek rejtekét! De higgyétek el, hogy Jézus is, ahogy a tékozló fiú apja, szüntelenül várja hazatérésünket. Minduntalan elénk jön, türelmetlenül vár ránk. És, amint az apa meglátja gyermekét, mit mond neki? Hogy “Látni sem akarlak?
Már nem is emlékszem rád? Hiszen szégyent hoztál ránk!”
Nem ezt mondja neki, hanem a nyakába borul, kitörő örömmel fogadja.
Jöjj, fiam! Ha tudnád, mennyire örül apád, hogy visszajöttél!
Nem emlegeti fel bűneit. Nem vádolja semmivel. A szívébe fogadja.
Ilyen a Szentséges Szív, kedves barátaim!
És ha több időt fordítanánk arra, hogy szeressük Jézust, nem félnénk annyira elmondani Neki gyengeségeinket, bűneinket, hibáinkat, tévedéseinket, amelyeket Ő jól ismer.
Amit Ő akar, az a szeretet!
Ezt akarja. Szeretetből teremtett.
Azt kéri, hogy szeretetben éljünk. És az Ő országában szeretet lesz az osztályrészünk.
De hát mi a szeretet?
Vigyázzatok!
A gonosz lélek napjainkban annyira igyekszik, mint még soha. Meg akar csalni.
Tévedésbe akar ejteni. Meg akarja hamisítani az igazságot.
A szeretet nem az öröm, az elégedettség keresése, ahogy ma hirdetik, ahogy írják, ahogy mindenütt bemutatják.
Nem, a szeretet igazi meghatározása ez!
(a keresztre mutatva)
†
Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja azokért, akiket szeret.
Szeresd az Istent! Igen. De szeresd testvéredet is! Szeresd felebarátodat!
Mert aki azt állítja, hogy szereti Istent, de nem szereti testvéreit, az hazug -- mondja az Írás.
Azt gondoljátok talán, hogy az atya (Hurtubise atya) túloz, hogy azért mond ilyeneket, mert elvesztette józan ítélőképességét? Pedig én csak azt szeretném, hogy úgy szeressük Urunkat, ahogy ő szeret minket. Én is ugyanúgy szeretném szeretni Őt, ahogy Ő szeret engem. És főleg, szeretném megérteni ezt a szeretetet, amely fölfoghatatlan nekem.
Rövidesen beszélek nektek az Ő Édesanyjáról is,aki a ti Édesanyátok is. És rámutatok arra, hogy valóban Ő az, aki megértetheti velünk Fia szeretetét. Úgy tűnik, komoly oka van annak, hogy Jézus nekünk ajándékozta Őt a kereszt magasából.
Kedves barátaim! A Szentséges Szívnek ez ünnepén,amikor minden bizonnyal kiárad ránk a Szentlélek e napok alatt,Jézus újból megszólít titeket.
És átadjuk magunkat a Lélek ringatásának.Jézus köztünk van, megmutatja Szívét, és így szól:
“Jöjjetek hozzám!Nem vagyok a szomorúság Istene, nem vagyok bíró!”
Ne gondoljátok, hogy Jézus bíró.
Ne gondoljátok, hogy Ő okozza szenvedéseiteket, megpróbáltatásaitokat, bajaitokat!
A szeretet Istene Ő! És a szeretet Istene nem akar büntetni, nem akar vádolni, nem akar elítélni!
Ő A SZABADÍTÓ!
Eljött, hogy megmentsen, mert szeret minket.
Mennyire szeretné, hogy mostani közönyös világunk,mostani szívtelen világunk rádöbbenjen,hogy Ő szeretetből mentett meg minket. Azt szeretné, hogy valahányszor keresztjére tekintünk, halljuk meg, mit mond:
“Látod, gyermekem, mennyire szerettelek, és még most is mennyire szeretlek! Ha tudnád, mennyire szeretlek!”
Ameddig meg nem kapjátok azt a kegyelmet, hogy felfogjátok, meddig megy el az Úr irántunk való szeretetében, mindaddig kell kérni a Szentlelket, aki bennetek imádkozik, mindaddig kell szüntelenül szólítani az Atyát, hogy adja meg nektek a kegyelmet, hogy megértsétekIsten irántunk való szeretetének végtelen nagyságát.
Bűneink ellenére, gyengeséggel, nyomorúsággal teli életünk ellenére, mindezek ellenére, most is azt mondja nekünk, hogy egyetlen tekintetünkre, egyetlen bocsánatkérő jelünkre kész megnyitni Szívét, kész befogadni minket boldog örökkévalóságába!
KÖSZÖNÖM, URAM!
(Ekkor a távolba réved, úgy tűnik, hogy térdet hajt, de utána rögtön arcra esik és meghal. Az emberek odasereglenek, próbálják élesztgetni, mesterségesen lélegeztetik. Többen nyelveken imádkoznak felette.)
Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepén, 1992. június 27-én a Hurtubise atya halálát követő napon:
ROGER PAULIN o.ss.t. atya:
Barátaim! Tegnap meghalt Gaston Hurtubise atya szívinfarktusban, később majd beszélünk róla a délelőtt folyamán.
Az atya, aki tegnap meghalt, nem a halálé, hanem az életé! Amen!
Tegnap, mialatt itt élesztgették, és mindent meg akartak tenni érte, ami lehetőségükben állt, én odamentem hozzá, feléje nyújtottam kezem az olajjal, a szent kenet szentségében részesítettem, és Isten hatalmával feloldoztam őt minden bűnétől.
És abban a pillanatban, ahogy feloldoztam, úgy tűnt, hogy magához tért, felém fordította fejét, és rám nézett!
TEHÁT Ő ÉL! AMEN! Hála Neked, jóságos Jézusom!
RENÉ LAURENTIN atya:
Elmondom Önöknek, hogy engem az a kép ragadott meg, amikor Hurtubise atyaolyan lendületesen járkált fel s alá tegnap a tribünön. És nem volt más vágya, mint hogy tanúvá lehessen.
Mély benyomást keltett bennem, hogy együtt éltük átutolsó tanúságtételét. Ez a példa közös célhoz vezet, hiszen utolsó szavaival Jézus szeretetéről beszélt.
Majd végül Önöket is a szeretetre bíztatta.“Krisztus szeret benneteket, vajon viszonozzátok-e szeretetét?”
És utolsó szavai:“a boldog örökkévalóság”, és abban a pillanatban, amikor kimondta a “boldog örökkévalóságot”, becsukódtak szemei.
Őt, aki olyan jó erőben volt, hirtelen rosszullét fogta el, de mégis sikerült érthetően kiejtenie – bár kissé halkabban - a “boldog örökkévalóság” szavakat. Már útban volt odafelé.
Többé nem volt ura mozdulatainak, de ahhoz még elég erős volt, hogy térdhajtással végezze.
A videón láthatják -- én magam két-három alkalommal végignéztem, mert igen figyelemreméltó, igen szép. Olyan, mint egy ikon.
Egy térdhajtás -- úgy hajtott térdet, mintha az Oltáriszentség előtt, mintha az Úr előtt hajtott volna térdet, aki magához szólította.És akkor úgy esett el, mintha magasról, két méterről, másfél méterről esett volna le. És kezei úgy értek földet, mintha előre úgy igazította volna.
Teljes hosszában elesett tiszteletreméltó helyzetben, de már nem volt ura önmagának, mert arcával esett a földre, ahogy hallottuk. Abban a tartásban esett össze, ahogy a papok terülnek el a földön prosztrációban, pappászentelésük alkalmával a püspök előtt.
Nagyon szép mozdulattal fejezte be életét. Az Úr azt akarta, hogy halála őrizze meg tanúságtételének képét.
Tehát így történt.
Itt akartam kezdeni, mert nagy lecke ez mindannyiunk számára.Mi arra vagyunk beállítva, hogy egész életünkben védekezzünk. Bizonyos állati önzésre vagyunk beállítva, túl sokat gondolunk magunkra.
Pedig nagy feladat az, amire itt bennünket Hurtubise atya és Vassulatanúságtétele meghív.Arra szólít, hogy az Úr kedvéért és felebarátaink kedvéért tanuljunk megfeledkezni magunkról.
Ha megtesszük, az erőfeszítést kíván.Sokan képtelenek rá, mert sok minden keveredik bennük, kicsit önzőek, kicsit jótékonyak, és így telik el életük.
Hogyha el tudnánk magunkról feledkezni az Úr színe előtt, el tudnánk magunkról feledkezni mások szolgálatában, az aszkézist gyakorolnánk magunkról megfeledkezve a böjtölésben, hogy ne legyünk csupána kívánság és a táplálkozás rabszolgái!
Ha így tennénk, nem lennénk boldogtalanabbak, hanem sokkal boldogabbak, mert ezt ígérte az Úr.
Azt mondta: Mindaz, aki miattam mindent elhagy -- mint az apostolok --, a százszorosát kapja.
És Szent Márknál: A százszorosát kapják már itt a Földön is.
Azt hiszem, hogy az atya élményétés Vassuláét isegy kicsit magaménak érezhetem, mert csak olyan mértékben tudunk az Úrra figyelni, amennyire a böjtben és a szolgálatban elfeledkezünk magunkról.
Tehát másképpen találunk magunkra – már nem csupán magunknak élünk, hanem Isten és az emberek szolgálatának. Ez az Isten boldogsága, ez az Ő éltető öröme, ami itt kezdődik, és ezt az örömet kívánom mindannyiuknak!
VASSULA RYDEN felszólalása:
Gaston Hurtubise atya volt az, aki itt meghalt. És ebben van valami rendkívüli, mert utolsó szavai, melyeket ki tudott mondani, teljesen egybevágnak azokkal, amelyeket most fogok felolvasni Önöknek a Szentséges Szív üzenetéből.
Hurtubise atya utolsó szavai:
“...adja meg nektek a kegyelmet, hogy megértsétek Isten irántunk való szeretetének végtelen nagyságát! Bűneink ellenére, gyengeséggel, nyomorúsággal teli életünk ellenére, mindezek ellenére, most is azt mondja nekünk, hogy egyetlen tekintetünkre, egyetlen bocsánatkérő jelünkre kész megnyitni nekünk Szívét, kész befogadni minket boldog örökkévalóságába!
Köszönöm, Uram!”
És íme, mit mondott az Úr 1989. augusztus 29-én:
“De addig a napig Szentséges Szívem megtört Szív marad a szeretetlenség és korszakotok végtelen sok bűne miatt.Ezek a bűnök szúrták keresztül Szívemet, és vonták vörös színbe az eget. Ezek a bűnök gyalázták meg szentélyemet, és szentségtelenítették meg Szent Nevemet.
Bárcsak tudnátok, hogy mennyire kész vagyok megbocsátani korszakotok bűneitegyetlen rám vetett kedves tekintetért, egyetlen bűnbánó pillanatért, egyetlen kereső sóhajért, egyetlen csekély megbánásért!
Szent Arcomra vetett mosolyért megbocsátom és elfeledem bűneiteket. Még sebeimmel sem törődnék, nem látnám bűneiteket és gonoszságaitokat. Egyetlen bűnbánó pillanatotok miattaz egész menny ünnepelne, mert mosolyotok és szerető pillantástok oly kedves nekem, mint a tömjén illata, és ezt a könnyes, bűnbánó pillanatot úgy hallgatom, mint új éneket!”
|
