Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa, 2004 július 10-én levelet küldött egyes püspököknek a Kongregáció határozatáról Vassula Rydénnel kapcsolatban, aki 2004. október 2. és 11. között több északi országot meglátogatott.

   Röviden bemutatom Vassulát azoknak, akik még nem ismerik. 1942-ben született Egyiptomban görög szülőktől és a görögkeleti Egyházhoz tartozik. Egy svéd emberrel kötött házassága révén a felsőbb társadalmi réteg tagjaként beutazta a világot. Nem volt gyakorló keresztény. 1985-ben, bangladeshi tartózkodása idején különleges módon találkozott Istennel, ami keresztény élete kezdetét jelentette. Jézus ténylegesen belépett életébe, Vassula pedig elkezdte leírni a Vele való mindennapos beszélgetéseit. Vassula hallja Jézus hangját, de ebben a kapcsolatban, amely mind a mai napig is tart, az a különleges, hogy Jézus Vassula kezét is vezeti, vagyis Ő írja le az üzeneteket Vassula kezével. Ez az írás látható a kézírásos kiadásokban. Híres teológusok írtak erről az írásról, amely mint jelenség, sok szempontból különbözik az un. automatikus írástól. Vassula azóta beutazta a világot és evangelizált írásai alapján, amelyek az „Igaz élet Istenben” nevet viselik.

   A Hittani Kongregáció 1995. október 6-án Közleményt adott ki válaszul sok katolikus püspök és hívő kérésére, akik tanácsért fordultak hozzájuk. A Hittani Kongregáció ugyanakkor úgy döntött, hogy óvni fogja a hívőket attól, hogy Vassula írásait természetfeletti eredetűnek tekintsék, és megkérdőjelezett néhány dogmatikai kifejezést bennük. A Közlemény az ellenkezés viharát váltotta ki neves teológusok részéről, akik meg voltak győződve az írások hitelességéről.

   Az utóbbi években a Kongregáció és Vassula között folyamatos kapcsolat alakult ki, amelynek eredményeként 2004. július 10-én egyes Püspökkari Konferenciák elnökei megkapták azt az iratot, amely különösen fontosnak tartotta közölni velük, hogy a Kongregáció tisztázta Vassula ügyét. Az iratot ezúttal maga Ratzinger bíboros írta alá. Megemlíti ebben a levelében, hogy Vassula a Kongregációnak adott válaszában, amelyet az „Igaz élet Istenben” üzenet 12. kötetéhez csatoltak, fontos adatokat közölve tisztázta házassági állapotát és azokat a problémákat, amelyeket a fent említett Közlemény vetett fel írásaival és a szentségekhez való járulásával kapcsolatban.

Ez a megállapítás meglehetősen szűkszavúnak látszik, de az 1995-ben kiadott Közleményt alapul véve ez azt jelenti, hogy a Kongregáció meg van elégedve Vassula válaszaival és a továbbiakban nincs dogmatikai fenntartása ellene. A Kongregáció érthető módon tartózkodik annak megállapításától, hogy Vassula Isten eszköze vagy sem, inkább rábízza az egyes püspökökre vagy hívőkre, hogy ítéljék meg maguk. Az említett levél csak annyit mond, hogy a püspököknek, amennyiben szükséges, útbaigazítást kell adniuk a Vassula által szervezett ökumenikus imacsoportok részére.

   Rengeteg tanúvallomás érkezett a különböző keresztény felekezetek híveitől, sőt még a nem keresztényektől is, amelyek szerint Krisztusba vetett, igaz, mély hitet nyertek azáltal, hogy olvasták Vassula írásait vagy hallgatták őt. Jézus mondja, hogy a lelki dolgokat gyümölcseikről kell megítélni. Nincs kétség afelől, hogy Vassula tevékenységének jók a gyümölcsei, de mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy Vassulát Isten eszközének tekintse-e vagy sem. Ratzinger bíboros rövid levele alapján a kétség árnyéka sem fér ahhoz, hogy a katolikus hívő nyugodt lelkiismerettel elfogadhatja Vassulát Isten küldötteként. Természetesen mindenkinek szabadságában áll, hogy ne tegyen így, de a továbbiakban már nem lehetséges dogmatikai alapon visszautasítani őt. A lelki ügyekben hallgasson mindenki a szívére. Amikor jelenésekről és próféciákról van szó, szükséges a szabadság és egymás véleményének tiszteletben tartása.


2004. szeptember 5.


Lars Messerschmidt
a katolikus Egyház papja Dániában