Kánonjog

Tisztelt Uram!

Időről időre eligazításért fordulunk azon római katolikus hívek egyházjogi hozzáállásának tisztázása végett, akikkel szemben saját egyházközségi papjaik vagy püspökeik ellenségesen lépnek fel Vassula Ryden görög ortodox látnok tanításai és írásai miatt. Tényként kell kezelnünk, hogy az Egyház sohasem jelentette ki, hogy Vassula írásai az Egyház tanításai ellen szólnának. Nyilvános állásfoglalásában, a Hittani Kongregáció elöljárója, Ratzinger bíboros óvatosan megkerülte azt a témát, hogy Vassula üzeneteiben bármiféle tévedés vagy eretnekség lenne. Sőt, a kritikát messze elkerülve, a brazíliai püspököknek például azt mondta, hogy a megfelelő megkülönböztetés után elősegíthetik Vassula írásainak terjedését. Azt is nyilatkozta, hogy a hívek továbbra is olvashatják az üzeneteket, amennyiben azt megfelelő körültekintéssel és józan hozzáállással teszik. 1998-ban, a Szentatya amikor kézbe vette akkor megjelent utolsó kötetét így szólt: "Isten áldja meg őt!".
A Vassula által közvetített üzenetek központi témája (a keresztények egységének helyreállítása) új lendületet adott II. János Pál pápának is a keresztény egység megteremtése érdekében kifejtett fáradhatatlan tevékenységéhez.



Az egyházjog idevágó fejezetei a következők:


(i) Az igazság keresésének kötelezettsége - A II. Vatikáni Zsinat legfontosabb dokumentumainak egyike volt a Vallási Szabadságról szóló Nyilatkozat (Dignitatis Humanae). Az alábbi sorok a 2. fejezetben találhatók:

"Egybevág az emberi méltóság eszméjével - miszerint az ember fel van ruházva józan értelemmel és szabad akarattal, és ennél fogva előjoga, hogy személyes felelőséget viseljen - hogy minden ember elsősorban a természeténél fogva, másrészt pedig az erkölcsi törvények erejével törekedjen az igazságra, és különösképpen a vallási igazságra. Az ember hozzá is van láncolva az igazsághoz attól a pillanattól fogva, hogy felismerte azt, és azután egész életét az igazság követelményeinek megfelelően fogja kormányozni."

 A 3. fejezetben pedig ez olvasható:

"Ezentúl minden embernek az a kötelessége és ennél fogva joga is, hogy vallási dolgokban megkeresse az igazságot azért, hogy megfontoltan fogalmazhassa meg saját maga számára lelkiismeretének jó és igaz bírálatait, amelyeket minden odavágó helyzetben alkalmazhat."

Ezek a törvényszerűségek inspirálták a 748-as Kánont, amely minden embert feljogosít arra, hogy keresse az igazságot, és ha egyszer megtalálja azt, úgy az isteni törvények szerint ahhoz is joga van, hogy aszerint éljen. A Kánon továbbmegy és megvédi a lelkiismeretet és az emberi sérthetetlenséget mindenféle kényszerítéstől a katolikus hit tekintetében. Széles körben elfogadott tény, hogy ez a Kánon erőteljesen alátámasztja a Vallási Szabadságról szóló Nyilatkozatot és törvényesíti azt az elképzelést, miszerint a Kinyilatkoztatott Igazság egy kibontakozóban lévő fogalom, és nem olyasvalami, amelyet egy Főhatóság egy adott államban birtokolhat.


(ii) A hívők jogai - A 204-es Kánon jogi nyelvezeten megfogalmazva kimondja azt az alapvető teológiai igazságot, hogy a keresztség által Krisztus testébe beépült minden keresztény hívő részese az Egyház küldetésének, és a maga módján osztozik Krisztus papi, prófétai és királyi intézményeiben. A II. Vatikáni Zsinat egyik következményeként a Lumen Gentium 10. paragrafusa átfordítja azt a régi elképzelést, miszerint kizárólag az egyházi hierarchia hivatott Krisztus küldetését ellátni és a kánonjog törvénytára immár világosan megfogalmazza az összes keresztény szerepét az Egyház küldetésében, különösen a laikusokét.


(iii) A szabad vélemény-nyilvánítás szabadsága - Miközben a keresztény híveknek azt a hitről szóló tanítást kell követniük, amelyet az Egyház vezetői határoztak meg (212.1-es Kánon), megvan az a speciális joguk és időnként kötelességük is, hogy köztudottá tegyék véleményüket olyan dolgokban, amelyek az Egyház, a püspökök és más keresztény hívek javát szolgálják (212.3-as Kánon), továbbá a kánonjog törvénytára kimondja, hogy az Egyház azért van, hogy megóvja és kiterjessze a kinyilatkoztatott igazságot, és hogy hirdesse az evangéliumot, de meg kell ismételnünk, hogy a II. Vatikáni Zsinat iratai alapján (Lumen Gentium 12., 31., 35. paragrafusai) Isten minden gyermeke részesül Krisztus prófétai és tanító hivatalaiból, nem csak az egyházi hierarchia szereplői (747-es Kánon).


(iv) Az ökumenikus kötelesség - A 755-ös Kánon tudomásunkra hozza, hogy az Egyház Krisztus azon akaratának van alárendelve (a keresztények által ismert legerősebb felhatalmazás), miszerint az egységre kell törekednie. A püspökök testülete és a Szentszék arra kaptak hivatást, hogy kormányozzák a katolikusok részvételét az ökumenikus mozgalomban és a püspököknek ugyanez a feladata saját egyházmegyéjükön belül. Ez a Kánon, amely természetesen egy II. Vatikáni Zsinaton született iratban található (az Ökumenizmusról szóló Dekrétum) nagyon pozitív támogatást ad "az ökumenikus mozgalom előmozdításához, amelynek az a célja, hogy helyreállítsa az egységet a keresztények körében." Az irat második részében sürgeti a helyi püspököket, hogy serkentsék a keresztény egységet és hogy ezen cél érdekében adjanak eligazító irányelveket a helyi híveknek. Szem előtt tartva, hogy ez az egység az, amelyért Krisztus maga is imádkozott (János 17), nem szabad lebecsülni ezeknek a kánonjogi feladatoknak a fontosságát.


Mindebből az következik, hogy a klérusnak nem szabad megbéklyóznia a katolikus híveket és elválasztani őket attól a kötelességüktől, hogy az igazságot keressék, a jelen esetben pedig figyelembe kell vennie, hogy nem szükséges egyházi jóváhagyás ahhoz, hogy a hívek Vassula összejövetelein részt vegyenek (aki ráadásul görög ortodox vallású is). A papoknak nem szabad aláásniuk a laikusok jogait fontos ügyekben megfogalmazott álláspontjuk tekintetében, mert ezzel magát az Egyházat és a hívek azon kánoni jogait támadják, amelyek biztosítják számukra a részvételt az Egyház küldetésének végrehajtásában. A katolikus híveknek ténylegesen megvan az a kötelezettségük, hogy támogassák a keresztény egység helyreállítását, amint azt Krisztus saját maga is elrendelte, és ez a legtisztább és legközérthetőbb megfogalmazásban megtalálható a 755-ös Kánon szövegében is.


Tisztelettel:

ANTHONY W. JEREMY

       - jogász -