Tavasz az Egyházban

Vassula beszámolója brazíliai útjáról
Lausanne-ban 1995 – ben

Egy hete érkeztem meg Brazíliából, és most szeretnék megmutatni Önöknek valamit. Ki tudják-e találni, hogy mi ez? Jól nézzék meg! Ez három vasrúd, fejük is van, és éppen meghajolnak. Figyeljék meg! Rio de Janeiróban kaptam egy imacsoporttól, amely az “Igaz élet Istenben” nevet vette fel és ott alakult Brazíliában. Ők készítették ezt az ajándékot, aminek nagyon örülök, mert teljesen olyan, mint amit látomásomban láttam. Az egységről beszéltem ott.

Szeretnék Önöknek röviden beszámolni erről az utazásról, ami inkább maratoni futáshoz hasonlított, ahogy O'Carroll atya megállapította. Ezzel azt akarta mondani, hogy embertelennek tűnő követelmény volt. Nem találok rá megfelelő szót. Eléggé feszített programunk volt. Összeszámoltuk, hány órát töltöttünk repülőn azután, hogy elhagytuk Európát. Negyvenkét órát repültünk tizennégy nap alatt. Ebből elképzelhetik, milyen nagy utat tettünk meg.

Összesen tíz találkozónk volt, ebből nyolc volt megbeszélve, és kettő adódott még az utolsó pillanatban a televízió és a rádió számára. Bár váratlan programok voltak, sikerült mégis megtartani. Két vagy három nap szabadidőnk volt a találkozók között. Amazóniában töltöttük a szabadnapokat, Mamusból mentünk oda. Megkérhetem Maggiet, aki itt van mellettem, hogy keresse elő a listát, amelyen fel van írva, hol jártunk.

Mamus városa Amazóniában található, és elég messze van Riótól. Néhány óra hosszat tartott repülőutunk. A legforróbb nyárban érkeztünk oda, de örültünk szabadnapunknak. Vendéglátóink nagyon lelkesek voltak; meg akarták nekünk mutatni Amazóniát és a Negro folyót, ahol az Amazonasba torkollik. A vize valóban fekete a medrébe hullott levelek miatt, de nagyon tiszta, teljesen átlátszó. Ahol a két folyó találkozik, ott örvények keletkeznek, mintha a két víz nem akarna egymással keveredni. Ez mintha az ökumené ellentéte lenne, a teljes megosztottság. Nem akarnak összekeveredni, és ez jól van, a természet akarja így, mert az Amazonasban krokodilok és folyami kígyók élnek. A halak is mások, mint a Negro halai.

Legkisebb találkozónkon négyezren lehettek. A többieken nyolc, tíz, tizenöt, huszonkettő és huszonöt ezren gyűltek össze. Sokan érkeztek autón az egész országból, Brazília igen nagy. Voltak, akik kétezer kilométert utaztak oda, majd másnap kétezret vissza. El tudják képzelni?

Nagy lelkesedéssel és szomjúsággal jöttek ezek az emberek, láttam az arcukon. A nagy termekben vagy katedrálisokban, amelyek nyolcezer embert is képesek befogadni, előre jöttek, hogy jobban halljanak és lássanak. Mintha egyetlen szót sem akartak volna elmulasztani. Kezükből kagylót formáltak, hogy halljanak. Láttam ezeket az asszonyokat, hihetetlen volt. Nem tudom, hogy alkatuk miatt ilyen élénkek-e, de tele vannak tűzzel. Nagyon szívesen láttak minket és jól fogadták az üzenetet.

A találkozó után azonnal kaptunk tanúságtételeket, pedig általában csak hetek múlva érkeznek a tanúságtételek és sohasem aznap. Az emberek csak később mondják el, hogy mi történt velük: “Meggyógyultam testi vagy lelki betegségemből”, vagy “Láttam Krisztus arcát, amint Vassula arcát eltakarva megjelent.” Mindig történik valami, de az emberek csak később kezdenek beszélni róla.

Összesen hét püspök jött el a találkozókra. Nem volt mind egyidőben jelen, de öten mindig voltak, és szentbeszédet is tartottak.

Remélem, hogy rövidesen megkapjuk a videofilmeket. Aki érti a portugál nyelvet, az megnézheti, de csupán látni is érdekes.

Magam is beszéltem régen a portugál nyelvet, mert, ahogy Önök is tudják, laktam Mozambique-ban. Brazíliában lassan eszembe jutottak a rég elfelejtett szavak. A találkozók során végighallgattam a Szentlélekről szóló részeket, amit a tolmács lefordított, és én portugál nyelven megjegyeztem. Később egy televíziós közvetítés alatt az utolsó öt percben a hallgatók nagy meglepetésére portugálul beszéltem. Senki sem mozdult, mintha kővé váltak volna, és várták, hogy meddig tudom folytatni, de megtaláltam a kellő szavakat. Az az üzenet a Szentlélekről szólt, aki olyan, mint az Egyház testében dobogó szív. Ezt tudtam portugálul idézni, de megértettem, hogy a Szentlélek segített ebben. Nagy tapsot kaptam a végén, mert mindenki örült, hogy a saját nyelvén beszél valaki, aki nem ismeri a nyelvet.

Ezek voltak legújabb híreim. Remélem, hogy a továbbiakat Jézus teszi meg, mert Ő mondta nekem, tégy meg mindent, ami tőled telik, a többit én teszem meg. A többit tehát Ő fogja megtenni.

Amikor hazaértem, egy üzenetet kaptam az Úrtól, amelyből megtudtam - mert világosan megmondja -, hogy Ő tiszteletet és dicsőítést kapott Brazíliában. Ha Krisztus örül, akkor bizonyára minden jól sikerült. Szívesen szereznék Neki örömet, mert általában elég szomorú az események miatt. Nagyon jó Őt néha elégedettnek látni.

Most felolvasom a Rómának szóló üzenetet, amelyet 1994. december 1-én kaptam (VIII. kötet, 149-150. oldal):

“Róma, gyönyörűségem kertje, egykor te voltál az én Édenem! Még angyalaimat is csodálkozásra késztette tökéletes szépséged, és te szentségben és igazságosságban kormányoztad házamat. Becsületesség és szeretet volt házam lelke. Te valóban Örök Világosságom tükörképe voltál. Örökös emléket hagytál angyalaimban és szentjeimben. Gazdagságod és kincsed mennyei volt akkor.

Lelked mára a vadállat tükörképévé vált. Róma, átvetted az őr szerepét területemen, és nem engeded belépni Szentlelkemet és a prófétákat, akik Nevemben prófétálnak, és bűnbánatra szólítanak benneteket, hogy térjetek le gonosz útjaitokról.

Azért jövök én magam most ajtódhoz, hogy megszólítsalak és megmentselek. Nem olvastad?

“Aki Istentől van, hallgat Isten igéire.” (Jn 8,47.)

De mindeddig nem hatolt beléd egyetlen szó sem, amit kiejtettem. Szavaim számodra közömbösek és semmit sem jelentenek. Visszautasítottad kegyelmemet és kétségbevontad megmentő tervemet. Rendkívül lázadó és öntelt vagy, amikor az igazságról van szó. Azt állítod, hogy ismered és meg tudod ítélni mennyei művemet, hogy rossz hírét keltsd szócsöveimnek, akik a világ elé állítják sötétségedet.”

Itt az Úr félbeszakította a Rómának szóló üzenetet, és hozzám fordult (VIII. kötet, 150-151. o.):

“És te, leányom, soha ne védelmezd magad! Sok tanú van, aki támogathat téged, de közülük Szentlelkem a legnagyobb. Helyezd belém bizalmadat! Hatalmam van arra, hogy megvédjelek. Ha továbbra is igazságtalanul bántanak, légy nagyon alázatos, mert tűz lesz büntetésük, melyet számukra készítek. Számíthatsz visszautasításukra és akadályozásukra, mert bűn tartja fogva őket... Továbbra is hirdesd Nevem nagyságát minden nemzetnek! Én küldelek, ezért “lo tedhal!” {Ne félj! -- arámul.} Ne félj!

{Következik a Rómának szóló üzenet folytatása:}

“Továbbra is ki fogom árasztani rátok Szentlelkemet és kinyilvánítom szeretetem nagyságát.

Nem olvastátok?

Amikor must található a szőlőfürtben, azt szokták mondani:

“Ne törjétek össze, mert áldás van benne! ” (Iz 65,8.)

Ezt fogom tenni én is azok kedvéért, akik becsülettel szolgálnak engem és engedelmeskednek annak (a pápának), aki még visszatartja a lázadást házamban. Nem akarom az egészet összetörni. De jaj a vérfoltos kezeknek! És hozzád, aki az őr szerepét vetted át, és aki megtiltod Szentlelkemnek, hogy saját területére lépjen, a legbarbárabb nemzetet küldöm, hogy körülzárjon téged. Sivatagodba dühöngő tüzet küldök olyan felhővel, mely be fogja takarni városaidat. Így fog véget érni sötét korszakotok...”

V.: Uram, hogyan fog ez megtörténni?

Jézus: Hogyan fog megtörténni? Megvalósul ígéretem: Az új Ég és az új Föld...

“Róma! Ki mutatott valaha is olyan elszántságot, mint én, hogy megmentsen téged? Föléd emelkedik dicsőségem, bár még betakar az éjszaka. Megjelenik feletted ragyogásom. Hogyan lehetséges, hogy nem tudod felismerni az időket és jeleket? Még nem hallottam házamból bűnbánatuk kiáltását. Még most sem figyelnek, hanem kelepcéket állítanak szócsöveimnek. Ha figyelnének és bűnbánatot tartanának, sokakat rá tudnának venni, hogy hagyják el gonosz útjukat és gonosz tetteiket, amelyek hitehagyásukat okozzák. Sohasem állnak meg, hogy megfontolják: tudok minden gonoszságukról. Amíg meg nem gyónják bűneiket és nem keresik Szentlelkemet, addig nem engesztelődöm meg.”

Ahogy Önök is tudják, Isten nem változik. Az Isten mindenkor Isten, és mindig ugyanaz volt. Mindig ugyanúgy beszél, ugyanúgy cselekszik.

A Bibliát olvastam nemrég, Ezekiel 16. fejezetét, ami szíven ütött. Rögtön eszembe jutottak a mai események, a rettenetes, feltartóztathatatlan háborúk Boszniában, és Ruandában a tömegmészárlások. Minden háborúság arra figyelmeztet, hogy a büntetések Isten visszautasításának következményei. Isten ma is szól hozzánk, de ha visszautasítjuk Őt, annak mégis van következménye; mert nem az embereket, hanem Istent utasítjuk vissza. Szívesen felolvasnám ezt a részt, de elég hosszú. Azt hiszem, hogy ez a bibliai történet segít abban, hogy tisztábban lássuk például azt, hogy miért tart még mindig a boszniai háború. Ha ezen az üzeneten keresztül nézzük a ruandai mészárlásokat, eszünkbe juthat, hogy meg kell hallgatni Istent, amikor hozzánk szól.

Ebből láthatjuk, hogy mennyire bántják Istent ezek a gyalázatos események, amelyek ma megtörténnek, és az, hogy nem hallgatunk a menny szavára. Úgy gondolom, hogy Isten hagyta, hogy győzzön az ellenség; ahogy Ezekiel könyvében látjuk, az ellenség erősebb volt. De végül visszafogadja menyasszonyát, megfenyíti, de visszafogadja. Istenben mindig reménykedhetünk, végül minden jól végződik, de jelenleg éppen a tisztuláson esünk át.

(Ezután Vassula szobáját mutatja a film.)