A Hittani Kongregáció 1996. november 29-én az alábbiakat tette közzé

Vassula Rydennel kapcsolatban:

(Sajtó nyilatkozat)

A Hittani Kongregációhoz számos kérdés érkezett annak az közleménynek értékével és tekintélyével kapcsolatban, amit ez a Kongregáció a Vassula Ryden állítólagos kinyilatkoztatásából származó, és katolikus körökben világszerte terjesztett írásaira és üzeneteire vonatkozóan 1995. október 6-án adott ki, s ami az Osservatore Romano 1995. október 23/24, hétfő/keddi számának 2. oldalán jelent meg.

 E vonatkozásban a Kongregáció az alábbiakat kívánja tisztázni:

 1. A Katolikus Egyház lelkipásztorainak és híveinek címzett közlemény teljes egészében érvényben marad. Ezt jóváhagyták az illetékes hatóságok és a Kongregáció pefektusának és titkárának aláírásával meg fog jelenni a Szentszék hivatalos közlönyében, az ACTA APOSTOLICI SEDIS-ben.

 2. A sajtó számos munkatársa által terjesztett hírrel kapcsolatban, miszerint a Bíboros Prefektusnak 1996. május 10-én, a mexikói Guadalajarában egy kisebb csoporttal folytatott beszélgetésében, akiket ő kihallgatáson fogadott, a nevezett nyilatkozat szűkebb értelmezését tette lehetővé, a Bíboros prefektus szeretné tisztázni, hogy:

 a. Amint már leszögezte, a híveknek nem kell Vassula Ryden üzeneteit isteni kinyilatkoztatásnak tekinteni, hanem csak személyes meditációnak;

 b. Ezekben az elmélkedésekben, amint azt már a közlemény is tisztázta, a pozitív aspektusok mellett, a katolikus tanítás fényében, negatív elemek is vannak;

 c. Ezért e tekintetben a lelkipásztorokat és híveket komoly lelki megkülönböztetésre és a hit, az erkölcs és a lelki élet tisztaságának megőrzésére szólítja, s arra, hogy ne állítólagos kinyilatkoztatásokra támaszkodjanak, hanem kövessék Isten kinyilatkoztatott Igéjét, valamint a Egyház tanítóhivatalának útmutatásait.

 Az állítólagos kinyilatkoztatások szövegének terjesztésével kapcsolatban a Kongregáció leszögezi, hogy:

 1. VI. Pál pápa 1966. október 14-én kelt és ugyanazon év november 15-én nyilvánosságra hozott döntését néhányan úgy értelmezték hogy az állítólagos kinyilatkoztatásokból származó írásokat és üzeneteket szabadon lehet terjeszteni az Egyházban - ez abszolúte nem érvényes. A döntés a 'Tiltott könyvek indexének eltörlésére' vonatkozott, s azt mondja, hogy bár a vonatkozó cenzúra megszűnik, továbbra is fennmarad az a morális kötelezettség, hogy a hitet és erkölcsöt veszélyeztető írásokat nem szabad terjeszteni vagy olvasni.

 2. Emlékeztet arra, hogy továbbra is érvényben van az állítólagos magánkinyilatkoztatások szövegének terjesztésére vonatkozó 823. kánon 1. §-a, amely feljogosítja a lelkipásztorokat, hogy a krisztushívők által kiadásra kerülő hitre vagy erkölcsökre vonatkozó írásokat az ő előzetes ítéletüknek vessék alá.

 3. Az állítólagos magánkinyilatkoztatások illetve az azokra vonatkozó írások elsőfokon a megyéspüspök, különleges esetekben a püspöki konferencia és a Hittani Kongregáció elbírálása alá esnek.